i've been working awful hard for you but you dont say you just hold your breath so i cant touch what i havent yet

Gondolkodtatok már azon,hogy milyen aljas dolog,hogy belénk ültetik:az a jó,ha mindig mosolyogsz,legyél vidám,legyél mindig POZITÍV.

Ellenben az összes halálos kór és nemkívánt terhesség tesztje is a POZITÍV jelzővel van illetve,holott soha az életben nem kívántad se magadnak,se senkinek.

Na,akkor hogy van ez?

Érdekes dolog az optimizmus-pesszimizmus,mert én úgy gondolom nincs olyan ember aki 100%-osan azt tudja mondani magárol,hogy optimista jellem.

Mindenkinek vannak negatív oldalai,még ha próbálja is bebizonyítani az ellenkezőjét.

De miért is kéne?

Hiszen az éremnek két oldala van:ha képes vagy megtalálni az egyensúlyt a két dolog között,akkor nem kell aggódnod.

Akik túlzásba viszik az optimizust,azok buzgómocsingok.

Én például maximálisan értékelni tudom a Titok című könyvet és annak a mondanivalóját,hiszen nap mint nap átéljük a vonzás törvényének következményeit.

Például vegyük a pesszimizmust.

Ha szar napom van,jönnek azok az emberek,akiket abban a pillanatban a hátam közepére sem kívánok és szinte fizikai fájdalmat okoznak azzal,hogy belemásznak a személyes szférámba én pedig belefulladok a problémáikba.Mint akit megerőszakoltak.

Ellenben azon a napon,amikor mosolygós vagyok,tele energiával és önbizalommal,ezek az emberek meg sem tudnak közelíteni és ha valami oknál fogva mégis betalálnak,akkor szemrebbenés nélkül hallgatom végig ugyanazt a problémájukat,amivel hónapok óta traktálnak.

Mert bizony amíg az ember nem lép tovább addig az a probléma ott lesz.

És csak úgy léphetsz tovább,ha arcon csapod magad és rájössz:ha egy kicsit más szemszögből nézed a helyzetet,akkor máris megváltozik a helyzet.

Az első meggyőző indokom:az élet rövid.

Tehát ha nem tudtál megvenni egy ruhát,sőt ami rosszabb,megvettél egy ruhát,amit valoszinüleg soha nem fogsz felvenni és nem azért,mert nem tetszik,hanem mert félsz az emberek reakciojától.

Szóval megvetted és nem veszed fel soha,de miért?

Egyszer élsz és az a 800 ember aki láthat a 6milliárdból ebben a ruhában,hol az istenben lesz mire te másnap felkelsz?

Senki nem fog emlékezni.

Egyszerűen az emberek már olyan komplexusokat találnak ki maguknak,hogy a fejemet csapkodom a falhoz.

Komolyan nem volt elég a hipochondria meg a pókfóbia meg a vékonyabb akarok lenni?

Hova tünt az önbizalom,mióta billent így át a mérleg nyelve?

Na de a férfiakat sem kell félteni.

A férfiak többsége nem tud különbséget tenni ego és önbizalom között.

Az egoista az az,aki kérkedik,hogy jó az ágyban,a magabiztos pedig az,aki nem beszél róla,hanem csinálja.

Aztán amikor megsérted az egojukat,akkor a következő kapcsolatukban sebeiket nyalogatva mesélik kiskutyaszemekkel a következő barátnőiknek,hogy te teljesen elvetted az önbizalmukat és már nem bíznak a nőkben.

Óh,ugyanmár!

A nőknek nem puhapöcsökre van szükségük,akiknek az anyját kell játszani.És én aztán nem védem a női nemet,láttam én már értelmes,okos,szeretnivaló férfiembert is a vérében fetrengeni valami kiállhatatlan hárpia miatt,de ott is midnig az egyén a hibás:a férfi NEM engedhet meg nőnek ilyet,a férfi tudjon nemet mondani és legyen udvarias,legyen kihivás,legyen elérhetetlen de még elérhető határokig,ne tartson kétségek között de ne legyen egyértelmü,lehet távolságtartó,ha bizalmatlan,de legyen barátságos és jó humorú,mert a humor az ami a legmélyebb szarból és kellemetlenségből is kihúz.

A férfi aki mellettem áll legyen olyan,hogy fel tudjak rá nézni és lehessek büszke rá.

Kezeljen egyenrangú félként és ne várjon el semmit,adjon feltétel nélkül és bíztasson,cserébe olyan leszek,amilyenre egész életében vágyott.

Nincs olyan,hogy a másikat nem változtatod meg valamennyire,mindig változunk,mindenki által változunk.

Ugyhogy a "nem akarlak megváltoztatni" elvemet feladom:mert ha nemis akarom,úgyis meg fogom,ez a kompromisszumkészség jele.

És itt nem a haverokról meg a hajviseletről van szó,mert a férfi,ha tiszteletreméltó,akkor alapból ad magára és a férfi,mivel társas lény,ugyanúgy vágyik a hozzá közelállókra,mint mi,nők egymás pletykáira!

Én ebben mindig jó voltam,a haverok szerettek,a csajok egy ideig utálnak de mindig rájönnek hogy nincs mitől félni és akkor közelednek.

Itt olyan jellegű dolgokról van szó,amire a férfi ugymond öntudatán kivül ébred rá,csak te veszed észre,ő pedig annyira akar téged,hogy észre sem veszi hogy áldozatot hozott érted.

Én pontosan tudom,hogy élnek ilyen hímek és hogy nem várok sokat,hiszen pont,hogy nem várok el semmit.

Lehet,hogy nehéz közel férkőzni hozzám és van néhány hülyeségem.

De ha valaki le tud kötni,ha valaki érdekes és alig várom hogy minden porcikáját annyira ismerjem,mint a tenyeremet,az még két év után is ugyanúgy tudja biztosítani számomra azt,amire szükségem van és ami az ujdonság varázsával hat,mint egy hónap után.

Nem kihivás ilyennek lenni,csak tudni kell nevetni magunkon és levonni a tanulságokat majd elengedni a hibáinkat.

Önmaguknak megbocsájtani elsősorban.

És elég időt fordítani saját magunkra.

Nem az egonkra..a bensőnkre.

Az összhangra.

Hogy az érem az élén állhasson.

Jóéjt!:)

b.

start new when your heart is an empty room

Volt egy barátom,mindig azt mondta: "minden a legnagyobb rendben csuszik ki a kezeink közül".

Annyira megszerettem ezt a mondatot,de senki nem érti csak Ő..vele pedig nem találkoztam nagyon régóta,lévén hogy Ausztráliában tengeti mindennapjait és biztos vagyok benne,hogy a mai napig ezt hangoztatja - és azt,hogy "mindegy hova mész,fogkefe mindig legyen nálad!".

Egyre tisztul a kép,már akad időm magamra..
A cigiről leszokom,ezt már tudom.
Ma volt az elsö nap,hogy nem gyujtottam rá.Most geciszar,de amint belegondolok hogy egy teljesen felesleges potcselekvés,elviselhetővé válik ez az érzés..minden csak nézőpont kérdése.

Épp próbálok kikászálódni egy alakuló torokfájásos történetből,de ez csak helyzetjelentés szinten..

Ma csak arra vágytam,hogy egy kicsit egyedül lehessek,annyira kellett már,ezerfele rohantam folyamatosan..

Azt hiszem,elsőre ijesztő érzés,hogy nincs senki,akibe szerelmes tudnék lenni.
Számot vetettem,mindenkit megnéztem jól magamnak,de senki a környezetemben,akit ismerek nem tudja úgy belopni magát a szívembe,hogy azt mondjam:ez igen.Ez a srác laza,jofej és minden egyéb,amire most jelenleg szükségem lenne.
De azt hiszem,ez egy jó darabig nem fog változni,mert bár próbálkozók akadnak,mégsem tud úgy megfogni egy pasi sem,hogy azt mondjam vágjunk bele.

Lehet,hogy kicsit válogatós lettem?
Az utolsó csalódás kicsit megviselte a szivecském..ezzel kellett szembesülnöm tegnap,elég kellemetlen körülmények között.
Kicsit most hanyagolom a férfinépet,elegem van a kiszámíthatóságukból és a rosszindulatukból (akinek nem inge,ne vegye magára..).

Néha ilyen is kell!De hiába magyarázom,tudjátok ti miről van szó,ezek természetes dolgok.
Nincs senki,néha hiányzik néha pedig hálát adva az égnek huppansz le a fotelbe,hogy dejó,hogy nemkell még mással is foglalkoznod,mert nem tudnál most eleget tenni egy kapcsolatnak..
Ezen gondolkodtam valamelyik nap.
Ma hozzámvágta az egyik szülejem,hogy nem vagyok elég hálás a dolgokért,amit kapok.

Csak én hiszem úgy,hogy a dolgokért,amit teszel másért,nem kell hálát várnod?Mert egyszerüen állandoan ezt kapom az orcámba,az elvárásokat,hogy hogyan kéne viselkednem.
És egy kapcsolatban is tudnod kell,hogyan kell viselkedned,ott is meg kell felelned az olyan jellegü elvárásoknak,amit XY barom állat,valoszinüleg egy olyan ember,akinek a magánélete romokban állt és próbált magának találni valami felmentést,szoval ez a tag kitalált top 10-eket,pl: "10 jel,hogy a pasid tuti megcsal" meg "10 jel,hogy nem szerelmes már beléd" meg "10 jel,hogy csak élösködik rajtad a szemét geci"..
Egyszerüen fogni kéne a Cosmopolitant meg az egyéb ilyen jellegü informácioforrásokat és elégetni az összeset a picsába.
Olvasson mindenki National Geographic-ot és menjen futni a Margitszigetre!
Vegyen növényt,kutyát,macskát,lovat,ők majd bebizonyitják azt,amire sok ember képtelen:azt kapsz,amit adsz.
Sokszor tényleg lehetetlenség kisilabizálni egy embert,hogy bízhatsz-e benne egyáltalán..elveszted a fejed,aztán pár hónap mulva,amikor felébredsz és rájössz,hogy mekkorát csalódtál,nem érted,hogy mehettél ebbe bele..Pedig te csak azt adtad,amit kaptál.
Vagy többet.
De ez már sosem derül ki.
És te nem hálára vágytál...hanem valamire,ami egy kapcsolatban magától értetődőnek minősül:megértésre,humorra,összhangra.

Kaptad már magad azon,hogy volt pasijaid iwiwjét,myspace-jét,facebookját spy-olod (NE MOND HOGY NEM,MERT TUDOM!) ?Na az már a legalja,amikor visszafele fordulsz és nem ott vagy,ahol akkor lenned kell.

Pl. annyira könnyü lenne egy nap így: felkelsz 9-kor,persze mosolyogva.Kipattansz az ágyból,megreggelizel,összeszeded magad,tetszel magadnak,elmész dolgozni,bevonzod a pozitiv,vidám,jó energiájú embereket,eladsz rengeteg mindent,kapsz rengeteg bókot,hazaérsz este 6-ra,könnyü vacsi,óra mulva futás,kunyadögönyés,egy jó könyvbe bújni az ágyadban aztán 11kor már horkolni,hogy tekintettel legyél a nemlétező ráncaidra.

Valoban ennyire könnyü Cosmo girl-nek lenni?

Ugyanmár.Emberek vagyunk.Nem egy idealista kitaláció.
Nekem már ott bukott a dolog,hogy napi 12 órát dolgozom,éjszakai nyitvatartásnál pedig 17-et.
BOOM.

De még midnig kitartok a vonzás törvénye mellett:olyan pasit vonzol be,amilyen te vagy.

Úgyhogy elveszett,szárnyaszegett,szomorkás,önmaga elöl futo fiúk,akik körülöttem lebzseltek:keressetek mást.

Mert én most továbblépek és olyan leszek,amilyen mindig is akartam lenni: ÉN.

csók

b.

so i'm moving to New York cause i've got issues with my sleep,im not the same but i will wear that on my sleeve

-Azonnal nyisd ki az ajtót és engedj be!!

-Dehogy nyitom!Hagyjál békén.

-Akkor találd ki hogy az elkövetkezendő két hétben hol fogsz lakni mert kurvára elegem van belöled!!Menj apádhoz vagy csinálj amit akarsz,Ő úgysem tudja milyen elviselhetetlen vagy mert nem laksz vele!

*****

-fura vagy.nem mondtál semmit csak felhivtál azért hogy elmond hogy fáj a fejed?nagyon fura vagy.namindegy gondolom este mész bebaszni ugyhogy jo mulatást,majd beszélünk ha lesz is mondanivalod,szevasz

****

Emlékszem,amikor elváltak a szüleim,senkinek nem mondtam el,csak az akkori legjobb barátnőmnek.

És a suliban odajött a Dóri,amikor megtudta,hogy nade miért nem mondtam el nekik,segítettek volna!

Nagyon édes volt,de tudtam,hogy úgysem.

Pont valamelyik nap volt egy érdekes beszélgetésem egy kedves ismerősömmel,aki azt mondta sokkal jobb,ha a szülök 11 éves kor fölött válnak el,amikor a gyerek már úgyahogy realizálja hogy mi történik.

Ezt meg tudnám cáfolni..mert az enyémek akkor váltak el,amikor 15 éves voltam és ugyanúgy megsínylettem a dolgot,mint az öcsém,aki 13 volt vagy mint a nővérem,aki 17 volt.

Mert az sem mindegy,hogy hogy válnak el!

A mi generációnknak ez a sorsa..tisztelet a kivételeknek!Ők csak erősitik a szabályt.

Ismerek olyat,aki azt sem tudja,hol van az apja,ismerek olyat,akinek a szülei játékot csinálnak az elválás-házasság dologból,pedig annyira nem vicces a jojo effektus.

Mindegyikünknek van valami defektje ezek miatt a dolgok miatt és mindannyian annyira törjük magunkat,hogy jót gondoljunk a családunkról,mert mégiscsak a családunk.

Tény,hogy ebbe beleszülettünk..

De ha hihetünk az ezotériában,akkor pici gondolat korunkban mi választottuk ezeket az embereket,akiknek tanítanivalójuk van számunkra.

Csak engem annyira elszomorít hogy azon kell törnöm magam,összeszorított fogakkal,behúnyt szemekkel,hogy NE LEGYEK OLYAN,MINT ŐK.

És tegnap,amikor sokadszorra lettem itthonról kirakva,akkor már csak megkönnyeztem a dolgot,nem volt teljes lelki összeomlás,felfogtam a helyzetet,megemésztettem (már amennyire lehet egy ilyet) és elindultam itthonról a barátaimhoz,akik egész éjszaka ápolgatták pici lelkem.

És ezért kapok hülyét,amikor az emberektől hallom,hogy most mindenkit utálnak és elegük van a világból,mert hajlamosak elfelejteni,hogy azok az emberek ott álltak mellettük a nehéz időkben de ezeknek az embereknek ugyanugy lehet nehéz napjuk,hetük,akármijük,amikor nyugalomra van szükségük és nem arra,hogy mások szívják el az energiájukat.

Amikor egy barátság képes tovább fejlődni,akkor nem sajnálod odaadni az energiád mert látod,hogy a másik beépíti a kis "energiacellákat" magába és máris jobban van.

Nem szabad félni megosztani valakivel,hogy jól érzed magad vele,mert ez a visszajelzés csak előrébb viszi a dolgokat..

Családdal ugyanez a helyzet.

Kicsi vagy,lázadsz,azt sem tudod hol vagy,elkövetsz hibákat.És mégis,sokkal felnöttebben látod bizonyos emberek helyzetét,mint Ők a sajátjukat..választásra kényszerítenek,kiállsz valamelyikőjük mellett,olyan dolgokat élsz túl,amit ép ésszel nem fognak fel a felnöttek,olyan veszekedések közepén állsz közéjük,ahol tudod,hogy a végén rajtad csattan az ostor,mégis megteszed mert nemszeretnéd ezt a feszültséget tovább érezni..

Olyan kis naiv,ártatlan tud lenni az ember,ha gyerek!!

Én is kiálltam,kaptam is eleget,én is lázadtam,kaptam is eleget,én is aggódtam,nem is alaptalanul.

És most itt vagyok,és kapom ezt a rengeteg szart,mert egyesek elfelejtik,hogy miken mentünk együtt keresztül.

Akkor az ember végső sorban a családjára mikor számíthat?Ha már letett valamit az asztalra?

Ha a családod nagyobb elvárásokat állít eléd,mint maga az élet,akkor végülis mi a szerepe a dolognak?

Nem az,hogy egy olyan finom,puha,meleg búvóhely,ahol mindig karácsony van,de ha épp kialszanak a lámpák a fán,akkoris inkább összehúzodtok és nem a sötétben tapogatózva találjátok meg az ajtót,külön-külön?

Istenem,bár ne beszélgettem volna rengeteg felnőttel erről,mert akkor legalább kétségeim lennének az igazamról..

De nincsenek.

Tudom,hogy én vagyok a felnőttebb...és ez a két gyerek itt marja egymást mert nem tudják eldönteni kié legyen a játékautó.

csok

b.

Godzilla!

- tudod...azt hiszem még talán soha senkit nem szerettem úgy,mint téged.

********

- hülye ribanc vagy,annak a hülyegyereknek a nyála fröcsög a szádból,a közelembe se gyere,maradj csak otthon,senki nem kiváncsi rád!!

*****

-tudom,hogy rohadt geci voltam és szemét dolgokat mondtam..ne haragudj.csak elboritotta a szar az agyam.hiányoztál..

Sosem voltam haragtartó.

Voltam dühös valakire egy-két hétig,akármeddig,de sosem voltam haragtarto.

Főleg a pasiknál jellemzö ez..néhányan nem tudnak megküzdeni a szakitás témával és mondanak/tesznek olyan dolgokat,amit később megbánnak.

Nem sok ilyennel volt dolgom egyébként..a többség,akit választottam,úgy működött,mint én:szar meg minden,de nem tudsz mit tenni.Talán volt egy-két próbálkozás még,de látszott,hogy ami nem megy,azt nem kell eröltetni.

Néhány hónap és beszélőviszonyban lettünk,néhány év és barátság lett a dologból.

Végignéztem,hogy a szeretet szót használva takarónak,hogy teszi egymást tönkre két ember az életemben,akiket mindennél jobban szerettem és tiszteltem.És a múlt idő nem véletlen.

Az ember nem választhatja meg a családját...de a barátait annál inkább.

Én ha már valakit méltónak tartottam a titkaimra,a magánszférámra,a mindenemre,az nem múlik el nyomtalanul.Az érzés átalakul,de sosem múlik el,hogy rengeteg dolgot köszönhetek nekik.

Mindenkiről pontosan el tudom mondani,hogy mit tanultam tőlük és mennyi mindenben voltak a segítségemre,még ha ez negativ tapasztalat volt,akkoris csak megköszönni tudom.

Amikor nyár elején egyikőjük bombát robbantott amivel kilőtte mellőlem az embereket akikről azt hittem,hogy bízhatok bennük,de kiderült hogy nem,akkor nagyon sokáig voltam egyedül és rosszul.

Tegnap pedig megköszöntem neki,hogy kihúzta azt a pöcköt a gránátból és lepottyantotta a lábai elé,mert megtudtam,hogy ki az,aki úgyis repült volna elöbb-utóbb.

Mindenki.

Mindenkit megtépáztak a szilánkok és már senki nem a régi..ezt pedig csak megköszönni tudom,hogy felnyitotta a szemem.

Én úgy vagyok vele,hogy bárki bármi rosszat tesz én képes vagyok megbocsájtani neki.

Például szombaton volt egy buli,ahol mögöttem húsz emberrel állt egy ismerős,aki nagy hévvel,kigyót-békát kiáltva törölt le a facebookjáról..igaz,hogy ez kötelessége volt,mert megkérték rá,mi pedig nem voltunk olyan jóban,hogy ne tegye meg.

Odaintett,rámvigyorgott.Én vissza,odahívtam magam mellé és együtt mentünk be.Éreztem rajta,hogy kicsit feszült,de képzelem,hogy miken ment keresztül,mire eljutott addig,hogy töröljön engem.

Én megmutattam neki,hogy nem haragszom rá és hogy megértem a reakcióját..és ezzel úgy érzem,mindent megtettem,amit meg kellett tennem.

Tudom,hogy nem vagyunk és nemis leszünk legjobb barátok,de volt alkalmam megmutatni,hgy én nem neheztelek rá és bármikor számíthat rám olyan dolgokban,amiről ugy érzi én kellek hozzá.

És itt az alapja mindennek:sosem tudhatod,hogy mikor lesz szükséged arra az emberre,miért bántanád feleslegesen?Az élet nagyon rövid,bármelyik pillanatban bármi történhet,te pedig utálkozásra pazarlod az időd?

Nekemis vannak olyanok az életemben,akikre nem vagyok büszke,akik sok szenvedést okoztak.

De baba mindig azt mondja:látod,ebböl is látszik,hogy minden,ami megtörtént,meg fog történni,az nem véletlen és OKA VAN,hogy így alakult.

És mindig minden azért történik úgy,ahogy,mert így KELLETT történnie.

És neki igaza van..és én mindigis csodáltam őt a türelméért,a problémamegoldó készségéért,a humorérzékéért és a lazaságáért,amivel kezeli a könnyü,nehéz,bármilyen helyzeteket.

Tudni kell meglátni a kis tündéreket magad körül,mert a rossz helyzetek is szülhetnek jó megoldásokat,jó konklúziókat és itt már a jó és a rossz egyből egy relativ részlegbe sorolódik át.

Szubjektiv az egész.

Szubjektiv az egész életed.

Ne pazarold el haragra és gyűlöletre..manapság már ciki a mi generációnkban,ha nem tudsz megbocsájtani.

Ha a jelenlegi körülöttem levö embereket nézzük,el tudom mondani,hogy a zenekarom dobosa a legelső szerelmem,grafikai ügyekben mindig a Kristófot hívom,akivel fél évig jártam,Iván fog a kávézómban dolgozni,akivel tavaly ilyenkor jártam és tudom,hogyha bármilyen honlapszerkesztési gondom lenne,akkor a hidasipetihez forduljak ha pedig éppen Ausztráliába mennék,akkor csak elég odaszólnom Ádinak és a szálláskaja elintézve!:)

A volt pasijaimra mindig számithatok.

Egy kapcsolatban mindig rengeteget köszönhettek a másiknak.

Van,aki ezt hajlamos elfelejteni.

Én tiszteletbe tartom,ha az emberek igénylik,hogy meggyászolják a kapcsolatukat.

De az izléstelen sértegetéseket már megtanultam kezelni és levonni a tanulságokat: én nem fogok belesétálni a csapdába,amit a szüleim bevállaltak.

Ha én felvenném a kesztyüt,ugyanolyan lennék,mint anno Ők..és arrol pedig már most tudnék mesélni,de ti sem akarjátok.

csókb.

ui.:ooooh,check this link,imádatom tárgya!

and up until now i had swore to myself that im content with loneliness cause non of it was ever worth the risk but you are the only exception

-szerintem ha ittlenne nemis érdekelne téged.csak azért fujod fel ezt a dolgot,mert messzevan és nem lehet a tied.

*****

Nagyon érdekes az ember,amikor realizálja,hogy egyedül van.

Nem az a fajta egyedüllét amikor otthon üldögélsz és annyira unod magad hogy fel-le kúszol a nappaliban pókmászásban,mert már nem bírod,hanem amikor nincs SENKI.

Senki olyan melletted,akiről úgy érzed,hogy megérdemelné azt a figyelmet,amit te egy kapcsolatban ráirányítasz.

Azt mondják,az ember akkor tud valakivel lenni,ha már egyedül is tud lenni.

Én hiszek ebben,legalábbis igyekszem.

Az ember akkor tudja másnak megadni azt,amit a másik keres,ha ismeri magát,ha tudatos,ha szereti magát..hiszen tudjuk:zsák a foltját.Olyan embert vonzol be,amilyen te vagy,vagy amilyenre te gondolsz.

Ha olyan emberre gondolsz,amilyet NEM akarsz bevonzani,akkor olyat kapsz,mert a félelmedre az ő félelme válaszol,amikor összetalálkozik a tekintetetek.

Aztán van itt a másik feltevés,hogy az ember alapvetően társas lény.

Tehát:ha picsaszarul érzed magad,mert egyedül vagy,az sem baj,mert fel vagy mentve a jóérzés alól,ha egyedül vagy.Mert te társas lény vagy.

Válassz:az a jó,ha egyedül átmész a legnagyobb gödrökön és magabiztosan,"ami nem öl meg az megerősít" tragédiákkal a hátad mögött,tudva,hogy mit tudsz átélni,tapasztaltan odaállsz a szeretett áldozat elé és azt mondod:igen,nekem te kellesz,vagy sebeidet nyalogatva,merthogy te azért mégiscsak társas lény vagy,halódva,szenvedve,önsajnáltatva belekapaszkodsz valakibe,aki ugyanugy kapaszkodik majd beléd mert egy szerencsétlen,de te nem akarod észrevenni,mert az a bizonyos léc már annyira lentvan,hogy "mindegy mit érzek csak legyen valaki mellettem" felkiáltással fejest ugrasz a szarba?

Nem a célom a Csernusos nyersség,csak kicsit sokat ittam és amugyis mocskos a szám..de értitek mire gondolok!?

Én nem ítélem el azokat sem,akik át akarják aludni a telet mint az előző bejegyzésben a maci,hogy jöjjön a tavasz..nem vagyunk egyformák.

Ha nem lennének ilyen barátaim,mihez viszonyitanám,hogy én jól döntök-e?

Az Ő életük,Ők alakitják.Ha majd erre rájönnek,meglátják azt is,hogy nekem volt igazam.

És a vicc,hogy ezek a nemis szerelem-kapcsolatok semmi másról nem szólnak,mint az önigazolásról.Hogy más által jöjj rá,hogy "ja,még mindig jo nő vagyok,mert kellek neki".

Nekem volt olyan,hogy eljutottam addig: "büszke vagyok magamra,mert onnan tudom,hogy jó nőnek tart,hogy azt mondja :az XY haverja csak nyomorék csajokat tud felszedni.Ez azt jelenti,hogy szépnek tart,WOOHOO!!".

Aztán jön valaki,aki a szemedbe mondja,nemes egyszerűséggel,a kevesebb több elv alapján,hogy:

SZÉP VAGY.

És istenem,hát mennyivel ér többet ez a két szó,mint a kombinálás,hogy kiolvasd a szavai közötti résekből azt,amit hallani akarsz??

Nevetséges,hogy mennyire félünk egymástól.

Nagyon vicces,de ma volt az első órám az apámmal,aki mondott egy nagyon érdekeset:mindig azt jegyzed meg,aki valami legkevésbé sem rendhagyó dolgot követett el a napodban.

Elmegy melletted 800 ember egy nap,mégis négyet jegyzel meg:a lányt,aki vörös fejjel,sírva csapta arcon a srácot a körúton.A meghökkent férfiarcot,akit épp pofoncsapott egy ordítva síró nő.Az üzletember forma tagot,akinek Lady GaGa csengőhangja volt és te majdnem hangosan felröhögtél ettől.

És esetleg azt a pénztáros lányt,akinek hupilila haja és fogszabályzója volt a déemben,és annyira kedves volt veled,hogy teljesen megalapozta a napod!

Komolyan olyan hihetetlen,hogy ez a mindennap használt két szó,a SZÉP és a VAGY olyan hatást gyakorol a női térdekre,hogy kocsonyává válnak és olyan hatást az önbizalomra,hogy ezek után jöhetne Kate Moss is szembe,az sem érdekelne?

Komolyan már nem számít rendhagyónak,etikettnek,szinte hagyománynak,hogy törjük kezünket-lábunkat,hogy a másiknak még a haját is lebókoljuk a fejéről,mert a kozmopolitán azt írta,hogy ha nem taktikázol akkor szar vagy?

IGEN,KOMOLYAN.

Azt jegyzed meg,aki őszinte.Aki nem kertel.

Aki ért a nőkhöz,az nem fél kimutatni az érzéseit.Ő nyugodt,amikor a te izgatott,Ő fair módon ordít veled amikor teis ordítasz vele és nem tartja férfiatlannak a sírást,mert miért lenne az.

Én is majdnem beleestem a 22-es csapdájába:énis az önbizalmatlanságomra támaszkodva,csüngve ezen a két szón,hogy mástól halljam,elkezdtem nem magam miatt csinálni a dolgaimat.Hanem a visszajelzésért.

És mivel nem kaptam visszajelzést,választ,smst,akármit attól az embertől,akitől vártam,teljesen kétségbeestem és kellett,hogy halljam.

És még el is gondolkodtam az olyan megjegyzéseken,mint amivel kezdtem a bejegyzést,hogy lehet hogy XY-nak igaza van!!,miközben XY-nak gőze nincs,hogy miről beszél mert nem lát a dolgok háta mögé..és nem lát bele az én kis szívembe.

Ennek a kis szívnek én is megtanulhatnék már hinni,nem elnyomni,hanem igenis használni a telepátiát,mint kommunikációs eszköz,és igyekezi pozitivan látni a dolgokat még akkoris ha éppen szarok.Mert a pici szív,ha az agy és a matéria,az anyagi dolgok,egy sms egy email egy hívás vagy bármi,szóval ha ez a kettő összefog,ott kőkemény szárazság és durvaság,rosszindulat és negativizmus születhet.

Kell az a magabiztosság,hogy tudd:igenis tedd magasra a lécet,nem kell alább adni az elképzeléseknél és nem kell elkurvulni,mert az univerzum egyböl megérzi,ha bizonytalan vagy és bizonytalant sodor az utadba,hogy tanulj.

Tanulj meg kitartani,tanuld meg mi az alázat és mi a különbség a TÖKÉLETES és a közepesen szar között.

Mert bár így kijelentve azt tudod mondani,hogy PFF...hát még jó hogy én tudom mi a különbség!!De akkor nézz bele a magánéleted legalsó bugyraiba és kérdezd meg magadtól,hogy boldog vagy-e.És ha a válasz bizonytalan,nos..akkor vakon taporogsz a közepesen szar helyzetben,mert ez lehetne még jobb,de nem lesz és lehetne szarabb,ami pedig csak rajtatok és a türelmeteken nomeg idő bácsin múlik,hogy mikor következik be.

Amikor sok a feszültség,stressz és ez csak fokozódik,az ember elkezd nem hinni magának,hanem mástól akarja hallani,hogy Ő jó.

Pedig vannak helyzetek,amikor tudod,hogy valakinek te vagy a tökéletes és te mégis azoktól várod a csodát,akiken már az első 16mp-ben (állítólag ennyi idő alatt alakul ki az első benyomás) érezted,hogy valami nem KAFA.

Ördögi kör ez,de én azt mondom:amíg az ember be tudja osztani az idejét és nem veszik el a saját labirintusában,amíg tud egyensúlyt tartani munka és magánélet,suli és magánélet,"ŐK ÉS ÉN" között,addig nem sétál bele a saját önzésének csapdájába.

Én most nem tudtam tartani a tempót,lehagytam saját magam,én aludtam,miközben a testem vitt engem és az agyam éreztette,hogy vannak dolgok,amiket nem értett meg és mégis foglalkoznia kell velük de NEM MER RÁKÉRDEZNI,mert ciki lenne.

Semmi nem ciki.

Fel kell zárkóznom saját magamhoz,utol kell érnem magam,hogy megint magam lehessek.

És most dupla hatost dobtam ezzel az estével,megismertem jobban valakit,akinek a véleményétől tartottam(persze kiderült,hogy tévesek voltak a gondolataim),rengeteget kiabáltam,ami által teljesen felszabadultam (mindenkinek ajánlom,akár otthon,párnák közé is,mindegy,csak add ki),giroszt ettem hajnali 4kor és olyan emberekkel buliztam és töltöttem az időmet,akiket régen nem láttam és akik a csontom velejéig éreztették velem a szeretetüket.

Ez kellett!

Úgyhogy köszönöm mindenkinek,a nővéremtől kezdve Mesin át Ákosig,aki visszahozta a tinikorom partyfeelingjét!:)))

Oh és köszönöm a titokzatos telefonálónak,a Jin és Jangból Ő a Jang,a sakktáblán Ő a fehér,az olívaolajas pirítósom mellé Ő a balzsamecet,a tejszínhabos kávémon Ő a cherry on the top!

Thanks mate!

csok

b.

time will tell who's a real friend,who wont give you up til the end

-Hol vagy?

-Eljöttem,ittvan mindenki.

-De engem miért nem hivsz soha?Itt a szobám a tied mellett..

-Minek?Te ugysem jössz soha sehova.

*******

-Tudod veled nincsen semmi gond.De egy dologgal az életedben rengeteg.

-???

-A baráti társaságod.

-...És akkor mit csináljak szerinted?

-Hát mit?Home alone.

******

Tudjátok mit utálok nagyon,amikor velem is elszalad a ló és engeem a negativ energiáknak hogy kicsit kinozzanak?

A tehetetlenséget.

Amikor nem tudsz a dolgok ellen tenni máshogy,csak ha vársz.

Az egyetlen megoldás ha a várakozási idöt nem tekinted várakozási idönek hanem elfoglalod magad és a napok és a hetek szinte futnak el melletted.

Én nem egyszer követtem el azt a hibát,hogy mind a medvék akik téliálmot alszanak,bebujtam az odúmba és ki sem jöttem amig el nem érkezett a várva várt tavasz.

Pedig mindannyian tudjuk,hogy a télnek mennyi szépsége van!!

Ha nem lettem volna medve,most emlékeznék Párizs minden mozzanatára.

De nem emlékszem.

Apukám szerint ez azt jelenti hogy a pillanatnak élek és ez pozitivum..pedig ez szimplán elbújás a várakozás elől,menekülés volt.

Napról napra..óráról órára...percről percre élni.

Nem mindig volt igy,imádtam sokáig.De a vége nehéz volt bizonyos okok miatt,amit nem fogok megosztani.

Mindegy,lényeg,hogy menni kell,csinálni kell,mindig van valami,amit lehet,nincs olyan,hogy egy helyben ülsz.

Csak vigyázz ne járj ugy mint én:tullendülsz a ló másik oldalára aztán nézhetsz ha éjszaka háromnegyed 2kor is még a gép előtt ülsz és pötyögsz a blogodba.:)

Felesleges magamnak feltenni a kérdést,hogy miért kell nekem lenni mindig a felnöttebbnek a sokéves átlagnál..néha picit ugy érzem,lennék olyan,mint ők.

Az,hogy sok mindenben kitünsz,sokszor terhesebb tud lenni..

Ez olyan,mint egy mustang az egyszerü lovak között:mindig felhivja magára a figyelmet,szabad öntörvényü,gyönyörü,a szemében csillog a vadság és nem birod levenni a szemed róla.

Nem lehet kordában tartani.

Max még egy hasonlo erővel rendelkező csodalény lenne erre képes..aki egyenlö a mustanggal és izgatja a fantáziáját,új ajtókat nyit ki,új dolgokat mutat meg,éreztet,ó..

Egyedül érzem magam.

Nem fogom sajnálni magam,de a tehetetlenség,hogy azáltal,hogy elvállaltam egy nagy feladatot az életemben,sok másikról le kell mondanom és nem élhetek úgy mint a barátaim nyolcvan százaléka,nem partizhatok,nem aludhatok háromig,és egyéb züllési formákat sem engedhetek meg magamnak,néha bosszant.Nem azért mert féltékeny vagyok,hanem mert így látom,hogy milyen felnőttebbnek lenni...és tehetetlen vagyok,nem tudom megértetni velük a lényeget,hogy itt én most miért vagyok és miért teszem,amit teszek.

Jelen esetben dolgozom.

Ők pedig ahhoz vannak szokva,hogy mindig megbeszélünk valamit és oda megyünk.

Én helyhez lettem kötve és ha ők nem jönnek,én nem megyek,éjszaka örülök,ha kicsit leülhetek intézni a magánügyeimet.

És igen,lehet,hogy rossz beállítottságú néhány ember a környezetemben,de az ilyenektől tanul az ember.

Én probálok rájönni,ki vagy kik azok,akik visszahúznak..van egy-két sejtésem.

De igérem neked,Te,aki kordában tudsz tartani,hogy akkoris erös leszek és nem leszek se beteg se depis,ha ezt az egészet egyedül kell végigcsinálnom.

Mert már az mennyit segit,hogy te büszke vagy rám!:)

Joéjt

b.

too much of the cola martini

igazábol csak

este rossz.

amigy birom,nemannyira vész

mer

márt

megszoktam

és ez jo mert érdekes de majd kifejtem csak

nha ilyenkor érzem ugy hogy igy mintha kitépték volna

néhány testrészem és nincs meg pedig létfontossáégu de majd

ezt is megszokom én tudom hogx vidsszakapom öket,tudom hogy iztonságban vannak és hogy

van aki évekig él a testrészei nélül sőőőőt

egész életében!!

én visszakapom met vissza akarom kapni ez minden álmom és vágyma

hiányzik

ma ő alszik belül

we dont need to say goodbye,we dont need to fade and cry and we we could hold each other tight tonite

Feist - So sorry számáról eszembe jutott a tökéletes nap.

Amikor évek óta először úgy éreztem,én vagyok a bőrömben..és minden önigazolás,minden megerőltetés nélkül azt tudom mondani:imádom,hogy én vagyok a bőrömben.

Gyönyörüen sütött a nap,átvágtunk az egész városon,meséltél nekem rengeteg dolgot,én pedig meséltem neked rengeteg dolgot.

Miért járt mégis folyamatosan az a fejemben,hogy minden tökéletes,de az időzítés rossz?

All in the timing,dude.

Érezted már tökéletesnek magad és érezted már azt,hogy mindened megvan és hogy te vagy a legszerencsésebb a világon,minden gondodat,bajodat elfelejtheted?

Nálam ez az állapot van,amikor percekig tart,van amikor órákig,de sohasem biztos.

De akkor,abban a néhány órában,tökéletes volt minden.

Mi is tökéletesek voltunk!!

Aztán elmentél és minden megváltozott.

De nem vissza.

Megtanultam valamit,nem tőled,hanem általad: az érzés,hogy valakivel egyenlőnek tudod érezni magad és EGYENRANGÚNAK,ez az érzés létezik.

És az érzés,hogy a másik mentálisan képes megadni neked mindent,amire szükséged van,a tányérdobálástól kezdve a legmélyebb szerelmi vallomásig,mindent.És ez természetes,nem esik nehezedre veszekedni,nem esik nehezedre szeretni,mert érzed a biztonságot,látod a másik szemében a nyíltságot,hogy NA GYERE HAVER,MUTASD MID VAN ÉS FOGADD AZ ENYÉMET!

Mindegy,hogy negativ vagy pozitiv..az is én vagyok.

És aki elfogad,az ugy fogad el,az extravagáns,világmegváltó ötleteiddel,a néhanapján előforduló elviselhetetlenségeddel és azzal a befogadhatatlan mennyiségü szeretettel,amivel elhalmozod az első pillanattol.

Anyukám azt mondta egyszer: neked az a szerelem,ha ajnároznak.

Talán ebben van igazság,hájjal kenegetnek,amikor azt hallom,amit hallani akarok.

Amikor azt érzem,amit érezni akarok.

És amikor tudom,hogy a partner pontosan tudja hogy tudom,hogy tudja hogyan kell levenni a lábamról!!

De ez nem csak a szerelemre vonatkozik.Ez mindenre vonatkozik,barátságra,családra,amikor karácsonykor azt kapod,amit szeretnél,mert a tesod tudta amire vágytál,te tudtad hogy ő tudja hogy te tudod mire vágysz és az ő közbenjárásával hozzá is jutottál!

Tegnap volt a napja,hogy már nem fájt,ami elmult.Lezárult egy szakasz,aminek csalódásával rettentő nehéz volt szembenézni.

Belenéztem a tükörbe és magamra vigyorogtam és hatalmas kő esett le a szívemről.

Nem éreztem zaklatottságot,nem voltak felesleges gondolataim,nem agyazttam,nem volt gomboc a torkomban,tökéletesen

egyenletesen

ízletesen

hópihe könnyedségével

ült ott AZ érzés,amire hetek óta vágyom:

A SEMLEGESSÉG.

A tökéletes nemtörődömség,a mostmár bármi jöhet,mostmár akármit tudhatok,tudom,hogy nem számít.Továbbléptem.

Igyekszem koncentrálni arra,amit tanultam azon a tökéletes napon,amikor végigvittél a városon és én tökéletesnek éreztem magam.

Majd amikor nehéz napok jönnek,télen,a hidegben,előveszem az érzést és beleburkolózom,mint egy nagy,pihepuha takaróba,és felmelegíti majd a pici,edzett,csalódást nem félő,mindig szeretni tudó kis szívemet.

csók,

b.

these blue shoes seem to suit me well when i feel like hell as i do now that you're gone.

Nemrég olvastam a nők lapjában egy írást Müller Pétertől a hűségről és volt benne valami,ami nagyon elgondolkodtatott.

Azt mondta,csak akkor mondhatod azt valakinek,hogy "te vagy az,akire egész életemben vártam",ha pontosan tisztában vagy vele,hogy ki vagy.

Tudatos vagy és önmagad vagy,nem vagy elveszett,hanem TE vagy.

Akkor kedves Müller úr,én már itt elrontottam.

Amikor rátalálok valakire,aki nagyon fontos,én mindig ezt érzem: egész életemben rád vártam.

És egészen addig így is gondolom,amig valami meg nem változtatja a véleményem.:)

Amikor jön valaki új,az mindig jobb,mint az előzőek.

Mindenkiből tanulsz és a tanulságok belédépülnek.Már olyan embereket vonzol be,amilyen elképzelésed van saját magadról.

Amíg nem tartod magad túl sokra,olyan embereket vonzol majd be,mint amilyen te vagy.

Zsák a foltját,mint tudjuk.

Aztán mindig jön majd egy jobb..egészen addig,amíg el nem jön az,akire egész életedben vártál.

Hogy ezt honnan fogod tudni?

Ezt én nem tudom megmondani,nekem csak sejtéseim vannak.

Például én mindig az első találkozásnál tudom,hogyha olyan emberrel van dolgom,akiről még hallani fogok.

A tekintet,a kisugárzás,a vonzás...hogy képtelen vagy levenni a szemedet róla!

Hogy a közelében akarsz lenni,hogy érezd!

Mindent tudni akarsz erről az emberről.

És ha tudnod kell róla?

Akkor úton útfélen belefutsz,jeleket látsz,emberek mondataiból hallod ki a nevét,levegőért kapkodsz,amikor meglátod a tömegben,majd csalódottan konstatálod,hogy az nemis Ő volt,és amugysem lehetett volna Ő,mert most pontosan tudod,hogy hol van és az néhány tíz-száz-ezer kilométerrel a látókörödön kívül esik.

Szerintem nincsen jobb annál,ha egy kapcsolatot érdemesnek tartasz arra,hogy azt mond:erre vártam.

És lehet,hogy 16,18,21 évesen IGENIS erre vártál és MOST ez kell,most ez a lecke kell!

Hogy megtanuld milyen az,amikor valaki túl sok.

Hogy milyen az,amikor valaki nincs ott és ugy érzed belülröl meggyulladsz és ég a bőröd annyira hiányzik.

Hogy milyen egy rövditávú kapcsolat.

Hogy milyen egy hosszútávú kapcsolat.

Hogy milyen amikor kurvára szar és milyen amikor tombolsz a boldogságtól.

És igenis,erre vártál!

Hiszen megtanulod:ami nem öl meg,az megerősít,ami pedig jó,azt miért hagynád annyiban?

Csalódni kell.Így lehet elérni semleges állapotokat,így lehet megtanulni elengedni embereket,érzéketlenné válni,válogatóssá válni,kicsit óvatossá válni,hogy aztán a következő kanyarban megint elveszíthesd a fejed!

És ha hiányzik valaki?

Istenem,a legédesebb fájdalom,az élet csupa bizonytalanság!

És ha valaki nem az,akinek gondoltad?

Ugyan már,rázd meg magad és ne a sebeidet nyalogasd!Örülj neki,hogy van ép kezed és lábad amivel toporzékolhatsz zokogva hogy neked milyen rossz mert csalódtál és ehetsz hányásig csokit,ha elhagynak.

Van,aki megszületik azért,hogy két órát éljen.

Van,aki egész életében nem tudja meg milyen az:jóllakni.

Van aki sosem tudja meg milyen az:szerelmesnek lenni.

Van,aki soha nem láthatja azt,akit szeret,azt,akit megszült.

Igazán nincs okunk panaszra.

És ha aranyhalra lelsz?

Akkor nagyon vigyázz rá és tanuld meg elengedni,ha menni akar.

Az aranyhal ad..te pedig azzal,adsz,hogy eleget teszel a kérésének:ENGEDJ VISSZA,cserébe kívánhatsz hármat.

Annyira jó lenne még kívánni többet az aranyhaltól!Csak még egyet,csak mégegyet...de Ő nem fog többet adni,mert nem TUD többet adni.

Ez is kompromisszum!

És ha még nem volt senki olyan az életedben,akire azt mondtad volna:egész életemben rád vártam,akkor se csüggedj:minden úgy történik,ahogy történnie kell és minden okkal történik.

Ezt jegyezd meg.

Joéjt,

b.

tonite im gonna watch an Adam Sandler film

-you know we fight over everything and its just...i never argued with anyone like that seriously.

-...

-he's a bastard.

-...do you miss him?

-everyday.

love's not a competition,but i'm winning

Csinálok valamit...veletek,belöletek,nektek.

Sokkal többször táplálkoztam belőletek,mint azt hinnétek.

A mozdulataitok,a szóhasználatotok,a mimikátok..mindeneteket lestem ami érdekes volt.

És ti napról napra újat nyújtottatok nekem,hagytatok fejlödni,változni.

Mindegyikőtöktől ellestem valamit,szeretek valamit,kiegészítetek.

Eszembe juttok és mosolygok,eszembe juttok és sírok,de van,hogy szakadok a röhögéstől ha eszembe jut valamelyikőtök.Ti mozgattok,ahogy részben énis titeket,ördögi kör!

És most végre a tulajdonomban van VALAMI,amivel megmutathatom,hány oldalról hatottatok rám,mi az,amit megjegyeztem belőletek,mi az,amit szeretnék megosztani veletek és tükröt állítani a jó tulajdonságaitoknak.

Mindent figyelembe vettem,amikor alkottam a terveimet,és ti lesztek a garancia,hogy nem tévedhettem.

Nem vagytok egyformák..és ez a lényeg.

Olyat alkottam,ahol mindannyiotok sokszínűsége el fog férni és meg fogja találni a hozzá illő dolgokat.

Ízeket.

Szögeket.

Helyeket.

Neveket.

EMBEREKET.

Én most foglak titeket és összegyurlak nagy masszává és teret adok,hogy rájöhessetek:mi az,amit elcsentem belőletek,mi az,amit szeretnék belőletek hogy az egész világ lásson és mi az,amiért hálás vagyok nektek!

Hogy rájöhessetek:még a legszarabb idöszakban sem vagytok egyedül.

Hogy láthassátok:egy kreatív kör nem szabhat gátat az ötleteiteknek.

Egy iskolát alkotunk!

Egy olyan iskolát,ahol mindenki csak azt tanul,amit szeretne.

Egy olyan iskolát,ahol nem kell megtanulni tanulni,hiszen az ÉLET MAGA a tanulás.

Egy olyan teret,ahol mindannyian jól fogjátok magatokat érezni egy olyan helyen belül,amire soha nem számítottatok.

Én csinálok nektek egy kávézót.:)

Élesszük fel a tradíciókat,a hagyományokat,mutassuk meg,hogy mi igenis kiállunk magunkért,várom a javaslatokat,a segítségeteket hogy minél jobbá tehessem a helyet,hogy a ti igényeitek szerint alakítsam ki,hogy otthonos legyen!

Mindent tudni akarok:

-milyen ízeket szerettek?

-milyen újságot olvastok?

-milyen zenét hallgattok legszívesebben?

-milyen programokat szerveznétek?

Bármilyen jellegű ötletet szívesen fogadok,Ti meg látogassatok meg a kávézóban!:))

Egyelőre még az eredeti prototipus van,aminél még C3PO is messzemenőleg jobban festett ( minden ízlésficamot kielégítő dizájn,rossz szervezés,rossz emberek,rossz légkör,rossz MINDEN)!

De ha segítetek nekem,akkor a törzshelyetekké teszem a város szívében ezt a pici kávézót,és mindenki megtalálja majd,amire vágyott.:)))

csók nektek,válaszokat kérek ide:

sonitabonbonita@gmail.com

b.