Amikor évek óta először úgy éreztem,én vagyok a bőrömben..és minden önigazolás,minden megerőltetés nélkül azt tudom mondani:imádom,hogy én vagyok a bőrömben.
Gyönyörüen sütött a nap,átvágtunk az egész városon,meséltél nekem rengeteg dolgot,én pedig meséltem neked rengeteg dolgot.
Miért járt mégis folyamatosan az a fejemben,hogy minden tökéletes,de az időzítés rossz?
All in the timing,dude.
Érezted már tökéletesnek magad és érezted már azt,hogy mindened megvan és hogy te vagy a legszerencsésebb a világon,minden gondodat,bajodat elfelejtheted?
Nálam ez az állapot van,amikor percekig tart,van amikor órákig,de sohasem biztos.
De akkor,abban a néhány órában,tökéletes volt minden.
Mi is tökéletesek voltunk!!
Aztán elmentél és minden megváltozott.
De nem vissza.
Megtanultam valamit,nem tőled,hanem általad: az érzés,hogy valakivel egyenlőnek tudod érezni magad és EGYENRANGÚNAK,ez az érzés létezik.
És az érzés,hogy a másik mentálisan képes megadni neked mindent,amire szükséged van,a tányérdobálástól kezdve a legmélyebb szerelmi vallomásig,mindent.És ez természetes,nem esik nehezedre veszekedni,nem esik nehezedre szeretni,mert érzed a biztonságot,látod a másik szemében a nyíltságot,hogy NA GYERE HAVER,MUTASD MID VAN ÉS FOGADD AZ ENYÉMET!
Mindegy,hogy negativ vagy pozitiv..az is én vagyok.
És aki elfogad,az ugy fogad el,az extravagáns,világmegváltó ötleteiddel,a néhanapján előforduló elviselhetetlenségeddel és azzal a befogadhatatlan mennyiségü szeretettel,amivel elhalmozod az első pillanattol.
Anyukám azt mondta egyszer: neked az a szerelem,ha ajnároznak.
Talán ebben van igazság,hájjal kenegetnek,amikor azt hallom,amit hallani akarok.
Amikor azt érzem,amit érezni akarok.
És amikor tudom,hogy a partner pontosan tudja hogy tudom,hogy tudja hogyan kell levenni a lábamról!!
De ez nem csak a szerelemre vonatkozik.Ez mindenre vonatkozik,barátságra,családra,amikor karácsonykor azt kapod,amit szeretnél,mert a tesod tudta amire vágytál,te tudtad hogy ő tudja hogy te tudod mire vágysz és az ő közbenjárásával hozzá is jutottál!
Tegnap volt a napja,hogy már nem fájt,ami elmult.Lezárult egy szakasz,aminek csalódásával rettentő nehéz volt szembenézni.
Belenéztem a tükörbe és magamra vigyorogtam és hatalmas kő esett le a szívemről.
Nem éreztem zaklatottságot,nem voltak felesleges gondolataim,nem agyazttam,nem volt gomboc a torkomban,tökéletesen
egyenletesen
ízletesen
hópihe könnyedségével
ült ott AZ érzés,amire hetek óta vágyom:
A SEMLEGESSÉG.
A tökéletes nemtörődömség,a mostmár bármi jöhet,mostmár akármit tudhatok,tudom,hogy nem számít.Továbbléptem.
Igyekszem koncentrálni arra,amit tanultam azon a tökéletes napon,amikor végigvittél a városon és én tökéletesnek éreztem magam.
Majd amikor nehéz napok jönnek,télen,a hidegben,előveszem az érzést és beleburkolózom,mint egy nagy,pihepuha takaróba,és felmelegíti majd a pici,edzett,csalódást nem félő,mindig szeretni tudó kis szívemet.
csók,
b.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése