Azt mondta,csak akkor mondhatod azt valakinek,hogy "te vagy az,akire egész életemben vártam",ha pontosan tisztában vagy vele,hogy ki vagy.
Tudatos vagy és önmagad vagy,nem vagy elveszett,hanem TE vagy.
Akkor kedves Müller úr,én már itt elrontottam.
Amikor rátalálok valakire,aki nagyon fontos,én mindig ezt érzem: egész életemben rád vártam.
És egészen addig így is gondolom,amig valami meg nem változtatja a véleményem.:)
Amikor jön valaki új,az mindig jobb,mint az előzőek.
Mindenkiből tanulsz és a tanulságok belédépülnek.Már olyan embereket vonzol be,amilyen elképzelésed van saját magadról.
Amíg nem tartod magad túl sokra,olyan embereket vonzol majd be,mint amilyen te vagy.
Zsák a foltját,mint tudjuk.
Aztán mindig jön majd egy jobb..egészen addig,amíg el nem jön az,akire egész életedben vártál.
Hogy ezt honnan fogod tudni?
Ezt én nem tudom megmondani,nekem csak sejtéseim vannak.
Például én mindig az első találkozásnál tudom,hogyha olyan emberrel van dolgom,akiről még hallani fogok.
A tekintet,a kisugárzás,a vonzás...hogy képtelen vagy levenni a szemedet róla!
Hogy a közelében akarsz lenni,hogy érezd!
Mindent tudni akarsz erről az emberről.
És ha tudnod kell róla?
Akkor úton útfélen belefutsz,jeleket látsz,emberek mondataiból hallod ki a nevét,levegőért kapkodsz,amikor meglátod a tömegben,majd csalódottan konstatálod,hogy az nemis Ő volt,és amugysem lehetett volna Ő,mert most pontosan tudod,hogy hol van és az néhány tíz-száz-ezer kilométerrel a látókörödön kívül esik.
Szerintem nincsen jobb annál,ha egy kapcsolatot érdemesnek tartasz arra,hogy azt mond:erre vártam.
És lehet,hogy 16,18,21 évesen IGENIS erre vártál és MOST ez kell,most ez a lecke kell!
Hogy megtanuld milyen az,amikor valaki túl sok.
Hogy milyen az,amikor valaki nincs ott és ugy érzed belülröl meggyulladsz és ég a bőröd annyira hiányzik.
Hogy milyen egy rövditávú kapcsolat.
Hogy milyen egy hosszútávú kapcsolat.
Hogy milyen amikor kurvára szar és milyen amikor tombolsz a boldogságtól.
És igenis,erre vártál!
Hiszen megtanulod:ami nem öl meg,az megerősít,ami pedig jó,azt miért hagynád annyiban?
Csalódni kell.Így lehet elérni semleges állapotokat,így lehet megtanulni elengedni embereket,érzéketlenné válni,válogatóssá válni,kicsit óvatossá válni,hogy aztán a következő kanyarban megint elveszíthesd a fejed!
És ha hiányzik valaki?
Istenem,a legédesebb fájdalom,az élet csupa bizonytalanság!
És ha valaki nem az,akinek gondoltad?
Ugyan már,rázd meg magad és ne a sebeidet nyalogasd!Örülj neki,hogy van ép kezed és lábad amivel toporzékolhatsz zokogva hogy neked milyen rossz mert csalódtál és ehetsz hányásig csokit,ha elhagynak.
Van,aki megszületik azért,hogy két órát éljen.
Van,aki egész életében nem tudja meg milyen az:jóllakni.
Van aki sosem tudja meg milyen az:szerelmesnek lenni.
Van,aki soha nem láthatja azt,akit szeret,azt,akit megszült.
Igazán nincs okunk panaszra.
És ha aranyhalra lelsz?
Akkor nagyon vigyázz rá és tanuld meg elengedni,ha menni akar.
Az aranyhal ad..te pedig azzal,adsz,hogy eleget teszel a kérésének:ENGEDJ VISSZA,cserébe kívánhatsz hármat.
Annyira jó lenne még kívánni többet az aranyhaltól!Csak még egyet,csak mégegyet...de Ő nem fog többet adni,mert nem TUD többet adni.
Ez is kompromisszum!
És ha még nem volt senki olyan az életedben,akire azt mondtad volna:egész életemben rád vártam,akkor se csüggedj:minden úgy történik,ahogy történnie kell és minden okkal történik.
Ezt jegyezd meg.
Joéjt,
b.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése