-Eljöttem,ittvan mindenki.
-De engem miért nem hivsz soha?Itt a szobám a tied mellett..
-Minek?Te ugysem jössz soha sehova.
*******
-Tudod veled nincsen semmi gond.De egy dologgal az életedben rengeteg.
-???
-A baráti társaságod.
-...És akkor mit csináljak szerinted?
-Hát mit?Home alone.
******
Tudjátok mit utálok nagyon,amikor velem is elszalad a ló és engeem a negativ energiáknak hogy kicsit kinozzanak?
A tehetetlenséget.
Amikor nem tudsz a dolgok ellen tenni máshogy,csak ha vársz.
Az egyetlen megoldás ha a várakozási idöt nem tekinted várakozási idönek hanem elfoglalod magad és a napok és a hetek szinte futnak el melletted.
Én nem egyszer követtem el azt a hibát,hogy mind a medvék akik téliálmot alszanak,bebujtam az odúmba és ki sem jöttem amig el nem érkezett a várva várt tavasz.
Pedig mindannyian tudjuk,hogy a télnek mennyi szépsége van!!
Ha nem lettem volna medve,most emlékeznék Párizs minden mozzanatára.
De nem emlékszem.
Apukám szerint ez azt jelenti hogy a pillanatnak élek és ez pozitivum..pedig ez szimplán elbújás a várakozás elől,menekülés volt.
Napról napra..óráról órára...percről percre élni.
Nem mindig volt igy,imádtam sokáig.De a vége nehéz volt bizonyos okok miatt,amit nem fogok megosztani.
Mindegy,lényeg,hogy menni kell,csinálni kell,mindig van valami,amit lehet,nincs olyan,hogy egy helyben ülsz.
Csak vigyázz ne járj ugy mint én:tullendülsz a ló másik oldalára aztán nézhetsz ha éjszaka háromnegyed 2kor is még a gép előtt ülsz és pötyögsz a blogodba.:)
Felesleges magamnak feltenni a kérdést,hogy miért kell nekem lenni mindig a felnöttebbnek a sokéves átlagnál..néha picit ugy érzem,lennék olyan,mint ők.
Az,hogy sok mindenben kitünsz,sokszor terhesebb tud lenni..
Ez olyan,mint egy mustang az egyszerü lovak között:mindig felhivja magára a figyelmet,szabad öntörvényü,gyönyörü,a szemében csillog a vadság és nem birod levenni a szemed róla.
Nem lehet kordában tartani.
Max még egy hasonlo erővel rendelkező csodalény lenne erre képes..aki egyenlö a mustanggal és izgatja a fantáziáját,új ajtókat nyit ki,új dolgokat mutat meg,éreztet,ó..
Egyedül érzem magam.
Nem fogom sajnálni magam,de a tehetetlenség,hogy azáltal,hogy elvállaltam egy nagy feladatot az életemben,sok másikról le kell mondanom és nem élhetek úgy mint a barátaim nyolcvan százaléka,nem partizhatok,nem aludhatok háromig,és egyéb züllési formákat sem engedhetek meg magamnak,néha bosszant.Nem azért mert féltékeny vagyok,hanem mert így látom,hogy milyen felnőttebbnek lenni...és tehetetlen vagyok,nem tudom megértetni velük a lényeget,hogy itt én most miért vagyok és miért teszem,amit teszek.
Jelen esetben dolgozom.
Ők pedig ahhoz vannak szokva,hogy mindig megbeszélünk valamit és oda megyünk.
Én helyhez lettem kötve és ha ők nem jönnek,én nem megyek,éjszaka örülök,ha kicsit leülhetek intézni a magánügyeimet.
És igen,lehet,hogy rossz beállítottságú néhány ember a környezetemben,de az ilyenektől tanul az ember.
Én probálok rájönni,ki vagy kik azok,akik visszahúznak..van egy-két sejtésem.
De igérem neked,Te,aki kordában tudsz tartani,hogy akkoris erös leszek és nem leszek se beteg se depis,ha ezt az egészet egyedül kell végigcsinálnom.
Mert már az mennyit segit,hogy te büszke vagy rám!:)
Joéjt
b.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése