*****
Nagyon érdekes az ember,amikor realizálja,hogy egyedül van.
Nem az a fajta egyedüllét amikor otthon üldögélsz és annyira unod magad hogy fel-le kúszol a nappaliban pókmászásban,mert már nem bírod,hanem amikor nincs SENKI.
Senki olyan melletted,akiről úgy érzed,hogy megérdemelné azt a figyelmet,amit te egy kapcsolatban ráirányítasz.
Azt mondják,az ember akkor tud valakivel lenni,ha már egyedül is tud lenni.
Én hiszek ebben,legalábbis igyekszem.
Az ember akkor tudja másnak megadni azt,amit a másik keres,ha ismeri magát,ha tudatos,ha szereti magát..hiszen tudjuk:zsák a foltját.Olyan embert vonzol be,amilyen te vagy,vagy amilyenre te gondolsz.
Ha olyan emberre gondolsz,amilyet NEM akarsz bevonzani,akkor olyat kapsz,mert a félelmedre az ő félelme válaszol,amikor összetalálkozik a tekintetetek.
Aztán van itt a másik feltevés,hogy az ember alapvetően társas lény.
Tehát:ha picsaszarul érzed magad,mert egyedül vagy,az sem baj,mert fel vagy mentve a jóérzés alól,ha egyedül vagy.Mert te társas lény vagy.
Válassz:az a jó,ha egyedül átmész a legnagyobb gödrökön és magabiztosan,"ami nem öl meg az megerősít" tragédiákkal a hátad mögött,tudva,hogy mit tudsz átélni,tapasztaltan odaállsz a szeretett áldozat elé és azt mondod:igen,nekem te kellesz,vagy sebeidet nyalogatva,merthogy te azért mégiscsak társas lény vagy,halódva,szenvedve,önsajnáltatva belekapaszkodsz valakibe,aki ugyanugy kapaszkodik majd beléd mert egy szerencsétlen,de te nem akarod észrevenni,mert az a bizonyos léc már annyira lentvan,hogy "mindegy mit érzek csak legyen valaki mellettem" felkiáltással fejest ugrasz a szarba?
Nem a célom a Csernusos nyersség,csak kicsit sokat ittam és amugyis mocskos a szám..de értitek mire gondolok!?
Én nem ítélem el azokat sem,akik át akarják aludni a telet mint az előző bejegyzésben a maci,hogy jöjjön a tavasz..nem vagyunk egyformák.
Ha nem lennének ilyen barátaim,mihez viszonyitanám,hogy én jól döntök-e?
Az Ő életük,Ők alakitják.Ha majd erre rájönnek,meglátják azt is,hogy nekem volt igazam.
És a vicc,hogy ezek a nemis szerelem-kapcsolatok semmi másról nem szólnak,mint az önigazolásról.Hogy más által jöjj rá,hogy "ja,még mindig jo nő vagyok,mert kellek neki".
Nekem volt olyan,hogy eljutottam addig: "büszke vagyok magamra,mert onnan tudom,hogy jó nőnek tart,hogy azt mondja :az XY haverja csak nyomorék csajokat tud felszedni.Ez azt jelenti,hogy szépnek tart,WOOHOO!!".
Aztán jön valaki,aki a szemedbe mondja,nemes egyszerűséggel,a kevesebb több elv alapján,hogy:
SZÉP VAGY.
És istenem,hát mennyivel ér többet ez a két szó,mint a kombinálás,hogy kiolvasd a szavai közötti résekből azt,amit hallani akarsz??
Nevetséges,hogy mennyire félünk egymástól.
Nagyon vicces,de ma volt az első órám az apámmal,aki mondott egy nagyon érdekeset:mindig azt jegyzed meg,aki valami legkevésbé sem rendhagyó dolgot követett el a napodban.
Elmegy melletted 800 ember egy nap,mégis négyet jegyzel meg:a lányt,aki vörös fejjel,sírva csapta arcon a srácot a körúton.A meghökkent férfiarcot,akit épp pofoncsapott egy ordítva síró nő.Az üzletember forma tagot,akinek Lady GaGa csengőhangja volt és te majdnem hangosan felröhögtél ettől.
És esetleg azt a pénztáros lányt,akinek hupilila haja és fogszabályzója volt a déemben,és annyira kedves volt veled,hogy teljesen megalapozta a napod!
Komolyan olyan hihetetlen,hogy ez a mindennap használt két szó,a SZÉP és a VAGY olyan hatást gyakorol a női térdekre,hogy kocsonyává válnak és olyan hatást az önbizalomra,hogy ezek után jöhetne Kate Moss is szembe,az sem érdekelne?
Komolyan már nem számít rendhagyónak,etikettnek,szinte hagyománynak,hogy törjük kezünket-lábunkat,hogy a másiknak még a haját is lebókoljuk a fejéről,mert a kozmopolitán azt írta,hogy ha nem taktikázol akkor szar vagy?
IGEN,KOMOLYAN.
Azt jegyzed meg,aki őszinte.Aki nem kertel.
Aki ért a nőkhöz,az nem fél kimutatni az érzéseit.Ő nyugodt,amikor a te izgatott,Ő fair módon ordít veled amikor teis ordítasz vele és nem tartja férfiatlannak a sírást,mert miért lenne az.
Én is majdnem beleestem a 22-es csapdájába:énis az önbizalmatlanságomra támaszkodva,csüngve ezen a két szón,hogy mástól halljam,elkezdtem nem magam miatt csinálni a dolgaimat.Hanem a visszajelzésért.
És mivel nem kaptam visszajelzést,választ,smst,akármit attól az embertől,akitől vártam,teljesen kétségbeestem és kellett,hogy halljam.
És még el is gondolkodtam az olyan megjegyzéseken,mint amivel kezdtem a bejegyzést,hogy lehet hogy XY-nak igaza van!!,miközben XY-nak gőze nincs,hogy miről beszél mert nem lát a dolgok háta mögé..és nem lát bele az én kis szívembe.
Ennek a kis szívnek én is megtanulhatnék már hinni,nem elnyomni,hanem igenis használni a telepátiát,mint kommunikációs eszköz,és igyekezi pozitivan látni a dolgokat még akkoris ha éppen szarok.Mert a pici szív,ha az agy és a matéria,az anyagi dolgok,egy sms egy email egy hívás vagy bármi,szóval ha ez a kettő összefog,ott kőkemény szárazság és durvaság,rosszindulat és negativizmus születhet.
Kell az a magabiztosság,hogy tudd:igenis tedd magasra a lécet,nem kell alább adni az elképzeléseknél és nem kell elkurvulni,mert az univerzum egyböl megérzi,ha bizonytalan vagy és bizonytalant sodor az utadba,hogy tanulj.
Tanulj meg kitartani,tanuld meg mi az alázat és mi a különbség a TÖKÉLETES és a közepesen szar között.
Mert bár így kijelentve azt tudod mondani,hogy PFF...hát még jó hogy én tudom mi a különbség!!De akkor nézz bele a magánéleted legalsó bugyraiba és kérdezd meg magadtól,hogy boldog vagy-e.És ha a válasz bizonytalan,nos..akkor vakon taporogsz a közepesen szar helyzetben,mert ez lehetne még jobb,de nem lesz és lehetne szarabb,ami pedig csak rajtatok és a türelmeteken nomeg idő bácsin múlik,hogy mikor következik be.
Amikor sok a feszültség,stressz és ez csak fokozódik,az ember elkezd nem hinni magának,hanem mástól akarja hallani,hogy Ő jó.
Pedig vannak helyzetek,amikor tudod,hogy valakinek te vagy a tökéletes és te mégis azoktól várod a csodát,akiken már az első 16mp-ben (állítólag ennyi idő alatt alakul ki az első benyomás) érezted,hogy valami nem KAFA.
Ördögi kör ez,de én azt mondom:amíg az ember be tudja osztani az idejét és nem veszik el a saját labirintusában,amíg tud egyensúlyt tartani munka és magánélet,suli és magánélet,"ŐK ÉS ÉN" között,addig nem sétál bele a saját önzésének csapdájába.
Én most nem tudtam tartani a tempót,lehagytam saját magam,én aludtam,miközben a testem vitt engem és az agyam éreztette,hogy vannak dolgok,amiket nem értett meg és mégis foglalkoznia kell velük de NEM MER RÁKÉRDEZNI,mert ciki lenne.
Semmi nem ciki.
Fel kell zárkóznom saját magamhoz,utol kell érnem magam,hogy megint magam lehessek.
És most dupla hatost dobtam ezzel az estével,megismertem jobban valakit,akinek a véleményétől tartottam(persze kiderült,hogy tévesek voltak a gondolataim),rengeteget kiabáltam,ami által teljesen felszabadultam (mindenkinek ajánlom,akár otthon,párnák közé is,mindegy,csak add ki),giroszt ettem hajnali 4kor és olyan emberekkel buliztam és töltöttem az időmet,akiket régen nem láttam és akik a csontom velejéig éreztették velem a szeretetüket.
Ez kellett!
Úgyhogy köszönöm mindenkinek,a nővéremtől kezdve Mesin át Ákosig,aki visszahozta a tinikorom partyfeelingjét!:)))
Oh és köszönöm a titokzatos telefonálónak,a Jin és Jangból Ő a Jang,a sakktáblán Ő a fehér,az olívaolajas pirítósom mellé Ő a balzsamecet,a tejszínhabos kávémon Ő a cherry on the top!
Thanks mate!
csok
b.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése