Ellenben az összes halálos kór és nemkívánt terhesség tesztje is a POZITÍV jelzővel van illetve,holott soha az életben nem kívántad se magadnak,se senkinek.
Na,akkor hogy van ez?
Érdekes dolog az optimizmus-pesszimizmus,mert én úgy gondolom nincs olyan ember aki 100%-osan azt tudja mondani magárol,hogy optimista jellem.
Mindenkinek vannak negatív oldalai,még ha próbálja is bebizonyítani az ellenkezőjét.
De miért is kéne?
Hiszen az éremnek két oldala van:ha képes vagy megtalálni az egyensúlyt a két dolog között,akkor nem kell aggódnod.
Akik túlzásba viszik az optimizust,azok buzgómocsingok.
Én például maximálisan értékelni tudom a Titok című könyvet és annak a mondanivalóját,hiszen nap mint nap átéljük a vonzás törvényének következményeit.
Például vegyük a pesszimizmust.
Ha szar napom van,jönnek azok az emberek,akiket abban a pillanatban a hátam közepére sem kívánok és szinte fizikai fájdalmat okoznak azzal,hogy belemásznak a személyes szférámba én pedig belefulladok a problémáikba.Mint akit megerőszakoltak.
Ellenben azon a napon,amikor mosolygós vagyok,tele energiával és önbizalommal,ezek az emberek meg sem tudnak közelíteni és ha valami oknál fogva mégis betalálnak,akkor szemrebbenés nélkül hallgatom végig ugyanazt a problémájukat,amivel hónapok óta traktálnak.
Mert bizony amíg az ember nem lép tovább addig az a probléma ott lesz.
És csak úgy léphetsz tovább,ha arcon csapod magad és rájössz:ha egy kicsit más szemszögből nézed a helyzetet,akkor máris megváltozik a helyzet.
Az első meggyőző indokom:az élet rövid.
Tehát ha nem tudtál megvenni egy ruhát,sőt ami rosszabb,megvettél egy ruhát,amit valoszinüleg soha nem fogsz felvenni és nem azért,mert nem tetszik,hanem mert félsz az emberek reakciojától.
Szóval megvetted és nem veszed fel soha,de miért?
Egyszer élsz és az a 800 ember aki láthat a 6milliárdból ebben a ruhában,hol az istenben lesz mire te másnap felkelsz?
Senki nem fog emlékezni.
Egyszerűen az emberek már olyan komplexusokat találnak ki maguknak,hogy a fejemet csapkodom a falhoz.
Komolyan nem volt elég a hipochondria meg a pókfóbia meg a vékonyabb akarok lenni?
Hova tünt az önbizalom,mióta billent így át a mérleg nyelve?
Na de a férfiakat sem kell félteni.
A férfiak többsége nem tud különbséget tenni ego és önbizalom között.
Az egoista az az,aki kérkedik,hogy jó az ágyban,a magabiztos pedig az,aki nem beszél róla,hanem csinálja.
Aztán amikor megsérted az egojukat,akkor a következő kapcsolatukban sebeiket nyalogatva mesélik kiskutyaszemekkel a következő barátnőiknek,hogy te teljesen elvetted az önbizalmukat és már nem bíznak a nőkben.
Óh,ugyanmár!
A nőknek nem puhapöcsökre van szükségük,akiknek az anyját kell játszani.És én aztán nem védem a női nemet,láttam én már értelmes,okos,szeretnivaló férfiembert is a vérében fetrengeni valami kiállhatatlan hárpia miatt,de ott is midnig az egyén a hibás:a férfi NEM engedhet meg nőnek ilyet,a férfi tudjon nemet mondani és legyen udvarias,legyen kihivás,legyen elérhetetlen de még elérhető határokig,ne tartson kétségek között de ne legyen egyértelmü,lehet távolságtartó,ha bizalmatlan,de legyen barátságos és jó humorú,mert a humor az ami a legmélyebb szarból és kellemetlenségből is kihúz.
A férfi aki mellettem áll legyen olyan,hogy fel tudjak rá nézni és lehessek büszke rá.
Kezeljen egyenrangú félként és ne várjon el semmit,adjon feltétel nélkül és bíztasson,cserébe olyan leszek,amilyenre egész életében vágyott.
Nincs olyan,hogy a másikat nem változtatod meg valamennyire,mindig változunk,mindenki által változunk.
Ugyhogy a "nem akarlak megváltoztatni" elvemet feladom:mert ha nemis akarom,úgyis meg fogom,ez a kompromisszumkészség jele.
És itt nem a haverokról meg a hajviseletről van szó,mert a férfi,ha tiszteletreméltó,akkor alapból ad magára és a férfi,mivel társas lény,ugyanúgy vágyik a hozzá közelállókra,mint mi,nők egymás pletykáira!
Én ebben mindig jó voltam,a haverok szerettek,a csajok egy ideig utálnak de mindig rájönnek hogy nincs mitől félni és akkor közelednek.
Itt olyan jellegű dolgokról van szó,amire a férfi ugymond öntudatán kivül ébred rá,csak te veszed észre,ő pedig annyira akar téged,hogy észre sem veszi hogy áldozatot hozott érted.
Én pontosan tudom,hogy élnek ilyen hímek és hogy nem várok sokat,hiszen pont,hogy nem várok el semmit.
Lehet,hogy nehéz közel férkőzni hozzám és van néhány hülyeségem.
De ha valaki le tud kötni,ha valaki érdekes és alig várom hogy minden porcikáját annyira ismerjem,mint a tenyeremet,az még két év után is ugyanúgy tudja biztosítani számomra azt,amire szükségem van és ami az ujdonság varázsával hat,mint egy hónap után.
Nem kihivás ilyennek lenni,csak tudni kell nevetni magunkon és levonni a tanulságokat majd elengedni a hibáinkat.
Önmaguknak megbocsájtani elsősorban.
És elég időt fordítani saját magunkra.
Nem az egonkra..a bensőnkre.
Az összhangra.
Hogy az érem az élén állhasson.
Jóéjt!:)
b.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése