-Dehogy nyitom!Hagyjál békén.
-Akkor találd ki hogy az elkövetkezendő két hétben hol fogsz lakni mert kurvára elegem van belöled!!Menj apádhoz vagy csinálj amit akarsz,Ő úgysem tudja milyen elviselhetetlen vagy mert nem laksz vele!
*****
-fura vagy.nem mondtál semmit csak felhivtál azért hogy elmond hogy fáj a fejed?nagyon fura vagy.namindegy gondolom este mész bebaszni ugyhogy jo mulatást,majd beszélünk ha lesz is mondanivalod,szevasz
****
Emlékszem,amikor elváltak a szüleim,senkinek nem mondtam el,csak az akkori legjobb barátnőmnek.
És a suliban odajött a Dóri,amikor megtudta,hogy nade miért nem mondtam el nekik,segítettek volna!
Nagyon édes volt,de tudtam,hogy úgysem.
Pont valamelyik nap volt egy érdekes beszélgetésem egy kedves ismerősömmel,aki azt mondta sokkal jobb,ha a szülök 11 éves kor fölött válnak el,amikor a gyerek már úgyahogy realizálja hogy mi történik.
Ezt meg tudnám cáfolni..mert az enyémek akkor váltak el,amikor 15 éves voltam és ugyanúgy megsínylettem a dolgot,mint az öcsém,aki 13 volt vagy mint a nővérem,aki 17 volt.
Mert az sem mindegy,hogy hogy válnak el!
A mi generációnknak ez a sorsa..tisztelet a kivételeknek!Ők csak erősitik a szabályt.
Ismerek olyat,aki azt sem tudja,hol van az apja,ismerek olyat,akinek a szülei játékot csinálnak az elválás-házasság dologból,pedig annyira nem vicces a jojo effektus.
Mindegyikünknek van valami defektje ezek miatt a dolgok miatt és mindannyian annyira törjük magunkat,hogy jót gondoljunk a családunkról,mert mégiscsak a családunk.
Tény,hogy ebbe beleszülettünk..
De ha hihetünk az ezotériában,akkor pici gondolat korunkban mi választottuk ezeket az embereket,akiknek tanítanivalójuk van számunkra.
Csak engem annyira elszomorít hogy azon kell törnöm magam,összeszorított fogakkal,behúnyt szemekkel,hogy NE LEGYEK OLYAN,MINT ŐK.
És tegnap,amikor sokadszorra lettem itthonról kirakva,akkor már csak megkönnyeztem a dolgot,nem volt teljes lelki összeomlás,felfogtam a helyzetet,megemésztettem (már amennyire lehet egy ilyet) és elindultam itthonról a barátaimhoz,akik egész éjszaka ápolgatták pici lelkem.
És ezért kapok hülyét,amikor az emberektől hallom,hogy most mindenkit utálnak és elegük van a világból,mert hajlamosak elfelejteni,hogy azok az emberek ott álltak mellettük a nehéz időkben de ezeknek az embereknek ugyanugy lehet nehéz napjuk,hetük,akármijük,amikor nyugalomra van szükségük és nem arra,hogy mások szívják el az energiájukat.
Amikor egy barátság képes tovább fejlődni,akkor nem sajnálod odaadni az energiád mert látod,hogy a másik beépíti a kis "energiacellákat" magába és máris jobban van.
Nem szabad félni megosztani valakivel,hogy jól érzed magad vele,mert ez a visszajelzés csak előrébb viszi a dolgokat..
Családdal ugyanez a helyzet.
Kicsi vagy,lázadsz,azt sem tudod hol vagy,elkövetsz hibákat.És mégis,sokkal felnöttebben látod bizonyos emberek helyzetét,mint Ők a sajátjukat..választásra kényszerítenek,kiállsz valamelyikőjük mellett,olyan dolgokat élsz túl,amit ép ésszel nem fognak fel a felnöttek,olyan veszekedések közepén állsz közéjük,ahol tudod,hogy a végén rajtad csattan az ostor,mégis megteszed mert nemszeretnéd ezt a feszültséget tovább érezni..
Olyan kis naiv,ártatlan tud lenni az ember,ha gyerek!!
Én is kiálltam,kaptam is eleget,én is lázadtam,kaptam is eleget,én is aggódtam,nem is alaptalanul.
És most itt vagyok,és kapom ezt a rengeteg szart,mert egyesek elfelejtik,hogy miken mentünk együtt keresztül.
Akkor az ember végső sorban a családjára mikor számíthat?Ha már letett valamit az asztalra?
Ha a családod nagyobb elvárásokat állít eléd,mint maga az élet,akkor végülis mi a szerepe a dolognak?
Nem az,hogy egy olyan finom,puha,meleg búvóhely,ahol mindig karácsony van,de ha épp kialszanak a lámpák a fán,akkoris inkább összehúzodtok és nem a sötétben tapogatózva találjátok meg az ajtót,külön-külön?
Istenem,bár ne beszélgettem volna rengeteg felnőttel erről,mert akkor legalább kétségeim lennének az igazamról..
De nincsenek.
Tudom,hogy én vagyok a felnőttebb...és ez a két gyerek itt marja egymást mert nem tudják eldönteni kié legyen a játékautó.
csok
b.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése