Felepitem magam.
Lerombolom magam.
Felepitem magam.
Lerombolom magam.
Minden felepites hoz egy ujdonsagot..minden lerombolas hordoz valami elszakadast,valaminek meg kell szunnie hogy a kovetkezo fokozatra lephess.
Felepitem magam.
Lerombolom magam.
Lerombolom magam..es egyedul kell ujra felepitenem magam.
Elkepzelhetetlen volt,hogy valaki egy lerombolas utan mellettem maradjon,hiszen szamomra az elszakadas mindig szakitast jelentett.
Mindig biztos voltam magamban.
Sosem mentem vissza egyikojukhoz sem.
Egy uj eletszakaszba leptem,ahol ok mar nem tudtak tartani a lepest velem es menniuk kellett.
Kulonoskeppen nem is tiltakoztak...csak sirtak altalaban.
Nem mintha ebben lenne akarmi szegyellnivalo,egyszeruen tudtak,hogy felesleges kuzdeniuk.
Amikor osszejottem a szerelmemmel,epp felepitettem magam,de valami mas volt.
Ereztem,hogy nagyon nagy valtozas jon az eletemben,hiszen epp a vegen voltam a parizsi utamnak,egy nagynak velt szerelemnek,egy gyerekkori traumanak,hatalmas megfejteseknek...tudtam,hogy itt nem egy rendhagyo kapcsolatrol van szo.
Felepitettem magam.
Leromboltam magam.
Es ekkor meglepo dolog tortent.
En ugyanugy viselkedtem,mint eddig.Megalkottam a problemakat,felhergeltem magam ra,elmeseltem nehany baratnomnek,akik fejcsovalva hallgattak,itelkeztek(tisztelet a kivetelnek),tovabb hergeltek es en azt hittem,jol cselekszem es mindent jol lattam.
Az utolso ember,akinek elmondtam a problemaimat volt az,akinek eloszor el kellett volna mondanom,ha valamiben nem vagyok biztos.
Es amikor mar ugy ereztem,kellokepp elbeszelunk egymas mellett hala a lancreakcionak,amit generaltam - miszerint rajtam erezni,hogy van valami baj,mert en gyartok egyet,aminek hatasara Ö is kenyelmetlenul erzi magat mellettem mert nem tudja mi a baj,en tagadom,hogy akarmi is lenne,de mivel mar Ö is rosszulerzi magat,ezt betudom annak,hogy tenyleg problema van - ,belehajszoltam magam ebbe a hihetetlen onsajnaltatasba es megbantottam vele,raadasul meg azt sem mondhatom,hogy akaratom ellenere,mert talan pontosan ezt akartam.
Nem azt mondom,hogy csak magamat hibaztatom,hiszen nyilvan senki nem tokeletes es mindenkinek vannak hibai,ugyanugy,mint neki is vagy neked is.
Nem voltam benne biztos,hogy azt akarom,amit gondolok,megis gondoltam ra,hogy megteszem es veget vetek az egesznek.
Mert akkor mar annyira leromboltam magam,hogy ugy ereztem innen csak egyedul van visszaut,habar pontosan tudtam,hogy csak magamnak koszonhetem,hogy ott tartok ahol,a hozzaallasomnak,a vilaghoz es SAJAT MAGAMHOZ valo viszonyomnak...de probaltam elhessegetni.
Folyamatosan azt akartam,ami regen volt,ahelyett,hogy elfogadnam:minden valtozik,hogy az embereknek vannak jo es rossz napjaik,hogy az embereknek vannak jo es rossz idoszakaik es soha semmi nem lesz olyan,mint ket-harom honappal ezelott,mint...regen.
Mint regen...amikor meg kicsi voltam,amikor hatalmas csaladi ebedek voltak vasarnaponkent,amikor anyu huslevest fozott,apa epitette a kertben az ocsemnek a magaslest,majd utana egy nagyot kosaraztunk,utana pedig mindenki ugrott a medencebe.
Mint regen,amikor apa volt a legmenobb apuka es mindig O hivta a baratnoim szuleit,hogy had aludjanak nalunk.Amikor az en anyukam volt a legszebb az estelyi ruhajaban es mielott elindultak hatalmas puszit es olelest kaptunk es belengett minket az anyuparfum illata(mi akkor csak igy hivtuk,ma mar tudom hogy cerruti 1881:)) ),hogy tudjunk aludni es kibirjuk amig vissza nem jonnek.
Az eletem az utobbi par evben arrol szol,hogy azt akarom vissza,ami soha tobbet nem lehet az enyem es MINDEN teruleten ez van,mindent ezzel rontok el.
Talan felek a valtozastol.
Talan nemis akarok valtozni?
Az eletem az utobbi par evben arrol szol,hogy azt akarom vissza,ami soha tobbet nem lehet az enyem es MINDEN teruleten ez van,mindent ezzel rontok el.
Talan felek a valtozastol.
Talan nemis akarok valtozni?
Es akkor eljon a pillanat,amire egy hete ki vagyunk elezve,beszeljuk meg,fejezzuk be,hadd romboljam le,had epitsem fel...de valahogy megsem jon az erzes.
Jezusom,ez nem az a pillanat!
Vegigfuttatok mindent az agyamban,hallgatom amiket mond es be kell latnom,hogy ismer es tudja,hogy mi folyik bennem..tudja,hogy mire gondolok,vegig tudta.
Itt jottem ra,ebben a pillanatban,hogy mi a kulonbseg az ego es az onbizalom kozott.
Nekem nincs onbizalmam.
Nekem egom van.
Az egomnak kell az ajnarozas,kell a csodalat,kell,hogy jojjon az a rengeteg felszines,kepmutato "szeretet",amit kapok a rengeteg fiutol,lanytol,akik elvezik,hogy hajjal kenegethetnek.
Az onbizalmam megtanit arra,hogy tudjam ertekelni sajat magamat es ELHIGYJEM MAGAMROL,hogy annak az embernek,akivel vagyok,igy kellek ahogy vagyok,hogy EN kellek neki.Ehhez nem szavak kellenek,nem ajnarozas.Jol esik az embernek es jo hallani es orom,ha ilyet hallasz es belepirulsz es pillangok szoknek fel a gyomrodbol...de nem ez a lenyeg.
Az erzes a lenyeg,hogy biztos legyel magadban es egy masodpercig se jusson eszedbe megkerdojelezni a kapcsolatodat,amig abban boldog vagy.
Es hogy lehetnel boldog,amikor az egod erosebb,mint az onbizalmad?Ha inkabb vagysz arra,hogy a tenyerukon hordjanak idegen-ismeros emberek egy party egy egyutt toltott nap vagy egy het soran ahelyett,hogy 0-24 oraban,hetekig,honapokig,evekig erezd egyvalakinek a szeretet,akkor az az egod.
Es most leromboltam magam..kiakadtam,sirtam,bevallottam,szamot vetettem.
Neki.Es vele.
A szerelmemmel,a szeretommel,a legjobb baratommal,a lelkiismeretemmel,az örangyalommal,a mindenemmel,ami csak lehet,aminek csak egy "embert" lehet hivni.
Es letezik,hogy ujra felepitsd magad valakivel az oldaladon,aki tamogat,meghallgat,erdeklodik irantad.Aki elfogadtatja veled,hogy hibak leteznek,hogy rosszpassz letezik,hogy rosszabb idoszakok leteznek es aki megmutatja neked,hogy az elet nem mindig rozsas...es ez igy van rendjen.
Es tudjatok mit?Amiota megnyiltam neki,amiota hagyom,hogy segitsen es nem probalom meg nelkule megoldani a problemaimat,sokkal jobban odafigyel ram.Mert szeret es azt akarja adni,amire vagyom.De nema gyereknek az anyja sem erti a szavat...kommunikalni kell.
Es tudjatok mit?Amiota megnyiltam neki,amiota hagyom,hogy segitsen es nem probalom meg nelkule megoldani a problemaimat,sokkal jobban odafigyel ram.Mert szeret es azt akarja adni,amire vagyom.De nema gyereknek az anyja sem erti a szavat...kommunikalni kell.
De rajtad mulik minden.Elhiszed magadrol,hogy jo ember vagy es el tudod engedni az egodat?
Rombold le magad es epitsd ujra.
Egy probat meger.
b.
