Hegedű

A nap folyamatos rohanással telt, szerszámok mindenhol, egy pizsamában rohantam a városban, mert valami érthetetlen okból már elcsomagolták az összes ruhámat, de sebaj. Igazán büszke voltam magamra, szinte mindent tökéletesen megcsináltam (ágyszétszerelés, anya cipőinek bedobozolása, még egy ágy szétszerelése, elektromos izék szétgubózása stb.), és időben kész is lettünk, már csak a költöztetőkre kell várnunk.

Holnap megint megyek kicsit nyaralni, úgyhogy elmentünk az új lakásba, ahova már átvitték a ruhákat, hogy összepakoljak. Most úgy döntöttem többet pakolok mint szoktam, mert eddig mindig túl kevés volt. Volt egy póló amit nem kedveltem annyira, gondoltam keresek helyette egy másikat.

Nyolc zsákot nyitottunk ki, de nem találtuk a többi ruhámat, viszont annál több olyan ruha került elő amit a takarítónőnek vagy a biztonsági őrnek szántunk. Ott nevettem egyet, hogy fasza, a balszerencsém megint utolért, de túlélem nem nagy dolog... Sőt még tetszett is, hogy anya szégyenli magát és csendben vezet hazafele, igyekszik meghúzni magát. És egyébként is vetetek vele újakat, a takarítónő rokonaiba pedig lehet, hogy sikerül egy kis stílus ölni.

Ahogy hazaértem viszont kezdett zavarni a gondolat, hogy a bőröndömben lévő ruhákon kívül, már nincs semmim amit felvehetek. Igazából tényleg nem komoly veszteségek, de nekem fontos szereplők voltak az életemben. Mindet az elmúlt 4 év alatt vettem, vagy kaptam, és ez a 4 év volt életem legmeghatározóbb időszaka. Hihetetlen sokat tanultam a világról, és mindig az éppen akkori gondolkodásomhoz csapódott egy-egy ruhadarab, mikor felvettem őket újra átélhettem amit akkor éreztem és gondoltam. Ez a bejegyzés sekélyesebb és egyszerűbb mint a többi, én mégis érdemesnek tartom iderakni.

Ők a tanúi annak, hogy változtam, de most egy csepeli tömbházban eszik őket a molyok és a következő 4 hónapban nem látnak majd mosógépet. Holnaptól megpróbálom visszaszerezni legalább egy részét, kívánjunk Matyinak szerencsét...

De! Lehet, hogy itt az ideje új lapokkal kezdeni!

m