En voltam a legnagyobb dohanyzas-ellenes akarki,aki a foldon letezik.
En voltam mindig aki legyezett,fujtatott,csettegett,pattogott,ha valaki dohanyzott,es aki nem birt megmaradni egy fustos kozegben.
En voltam,aki nem egyszer probalt a dohanyzo emberek lelkere beszelni,hogy undorito amit csinalnak,es ha valakit megcsokolnak az olyan mint egy hamutarto.
Es vegul en voltam az,aki eloszor sunyiban,majd minden mindegy alapon elkezdett dohanyozni.
Megmondom nektek,hogy en pl utaltam a kozhelyeket,pl buszra varva dohanyozni,meg az utcan menve is utaltam ragyujtani.En szimplan az elvezet miatt csinaltam..a reggeli kave melle,a Hallal valo orakon at valo uldogeles a lepcson melle,a nagy dumalasok melle,mert olyan jol osszekoti ez a szokas az embert!
A parizsi noknel pedig senki nem dohanyzik gyonyorubben,meg a 14 evesekre sem tudsz haragudni amikor latod oket piros marlboroval az asztalon a kavezoban.
Szoval en imadtam dohanyozni,ameddig dohanyoztam,ez nem kerdes.
Csakhogy van egy kis bokkeno.
Kb 15 eves korom ota van egy betegsegem,amit ugy hivnak, hogy Crohn-betegseg(ez az oldal amit belinkeltem,picsajo!!).
Kicsi voltam,pattanasos,es raadasul hiu is,aminek kovetkezteben kokemeny antibiotikumokat kaptam a borgyogyasztol,hogy az arcom szep legyen es ragyogo.
Minden nap be kellett vennem kettot.
Amikor elfelejtettem,es a buszon vettem be a suli fele,keves folyadekkal,mert mondjuk reggelire sietve vettem egy 2 decis narancslevet,mire beertem a suliba a gyogyszer szetmarta a torkom.
Lassan eljutottam egy olyan szintre,hogy nem birtam magambatuszkolni,mert tudtam,hogy iszonyuan faj tole a hasam.
Abbahagytam a szedest,de a hasfajas nem szunt.Elmentem anyukammal dokihoz,aki kozolte:egy olyan betegsegben szenvedek,ami egesz eletemben jelen lesz,ami miatt nagyon sok dolog tiltolistara kerul es reszt kell vennem rengeteg kellemetlen vizsgalaton,hogy megallapitsak:meg kell-e egyaltalan muteni.
Szerencsemre nem voltam szerencsetlen es szigoru dietaval,gyogyszeres kezelessel es odafigyelessel kihuztam magam a szarbol.Sok minden fejben dol el,ez is.Nyilvan az,hogy anyukam hozzaallasa az volt,hogy nem adjuk fel,hanem amig passziv allapotba nem kerul a betegseg,addig nem adjuk fel,es nem kell senkit muteni,es amugyis szedjem ossze magam,rengeteget segitett.
Sosem gondoltam ugy magamra,mint beteg emberre.Tudtam,hogy mivel van dolgom,de sosem sajnaltam,hogy amikor a tobbiek sajtburgert nyomtak,en salatat,vagy hogy nekem tiltva volt a pialas meg a dohanyzas (akkor meg ugyis kis cuki dohanyellenes voltam.:D).
Aztan nottem fel,a betegseg sosem volt aktiv,figyeltem magamra,nem ettem szarokat(bar a csokit imadom.:D),nem dohanyoztam,esszel pialtunk.Mivel nem volt gyulladas,ezert neha masnaposan becsuszott egy-egy sajtburi,azt elofloras etrendkiegeszitokkel helyreallitottam.
Majd jott a felismeres,hogy mi az hogy nekem nem lehet dohanyozni,amugysem erzekelem,hogy beteg lennek,UGYANMAR!
Elkezdtem dohanyozni amikor a kavezoban dolgoztam,mert igy kiengedtek tobbszor 10 percekre.Melle ittuk a nap ket-harom kavet,es december kornyeken beutott a baj.
Ereztem mar par napja,hogy nagyon faj a hasam.Eldontottem,hogy az a doboz cigi ami nalam volt lesz az utolso,de mar a nap folyaman olyan rosszullettem,hogy undorral passzoltam le a barataimnak a dobozt.Este elmentunk bulizni,de semmire nem voltam kepes,csak egy helyben ulni,iszonyuan fajt mindenem,a kedvem szornyu volt a folyamatosan fajdalomtol es total kellemetlenul ereztem magam,hogy most en fogom elrontani ezt a bulit.
Hazamentem es rettegtem,hogy be kell vallanom anyamnak hogy dohanyzom,hogy orvoshoz kell mennem aki megmut es harom napig nem birtam felkelni az agybol.
Lassan,de biztosan,a megfelelo etkezessel es mindennemu karos anyag megvonasaval ujra megmentettem magam a mutettol es egyaltalan attol,hogy orvoshoz kelljen mennem.Elokerultek a regi gyogyszerek,napi 4,az erzesek,az etrendkiegeszitok es a remenykedes,hogy masnapra jobb lesz.
Aztan szepen lassan jobb is lett.Megfogadtam,hogy soha tobbet dohanyzas,es amig Parizsban voltam meg is tudtam ezt a fogadalmamat tartani.majd hazajottem ot napra,amit vegigdohanyoztam,magam sem ertve,hogy miert.Talan megint jatszottam a martirt,hogy amugyis,nekem tok szar a sorsom,adjatok egy cigit mááár!!
Aztan vissza Parizsba,ott megint nem gyujtottam ra.
Aztan haza,es azota dohanyoztam,egeszen ma reggelig.Az elhatarozas mar napok ota megszuletett,es nemis a betegseg miatt..hanem szembesultem vele,hogy mivel anyam-apam is tud rola,mar nem olyan izgalmas.
-Gondolj bele - mondtam Halinak tegnap este az agyban fekve -,hogy latsz millioegy embert,aki dohanyzik..millioegyet,aki tudorakban hal meg.Mindenhol figyelmeztetnek,hogy ez a halalodhoz vezethet,de te nem teszed le,mert veled ilyen ugysem tortenhet,hanem minden egyes kis nikotinrudacskaval hozzajarulsz az egeszsegi allapotod romlasahoz...majd egyszer egy szep napon,amikor rakot diagnosztizalnak nalad,ranezel a cigire,a kis artatlan dobozra,ahol hivogatva tekint rad...es legszivesebben visszaforgatnad az idot.
Ö is elgondolkodott,hogy lerakja,de nekem meg igy is konnyebb dolgom van,nalam nehany honapnyi dohanyzast es a dohanyzas szeretetet kell hatrahagyni..de Ö szeret is dohanyozni es mar regota is dohanyzik,de ha egyszer raszanja magat ("ez fejben dol el,vagy tenyleg leteszel rola,vagy nem,ilyen egyszeru",vallja Ő) akkor en biztos vagyok benne,hogy le fogja tudni rakni.:)
Mert en meg Öt szeretem,de ha a dohanyzasbol adodna barmilyen nemu problemaja azt nem szeretnem.
Szoval ma,az ujra erösödö fajdalmak kozott es a dorgalas miatt,amit kaptam az orvosomtol,aki most ujra dietara fogott,rajottem,hogy valamilyen szinten halas lehetek a betegsegemnek.
Ö sosem artott nekem...en artottam mindig neki a kilengeseimmel es a felelotlensegemmel.
Pedig pont miatta el tudnam kerulni azokat a dolgokat,amik karosak az emberre:cigi,pia,drogok,muanyag kaja...mert a Crohn-nal lehet sportolni,ehetsz rengeteg fele finom es jo kajat,ugyhogy nemis ertem mit gondoltam.
De feszegetni kell a sajat hataraidat,szembesulni vele,hogy mi a jo es mi a rossz neked ahhoz,hogy egyenisegkent elhesd le az eleted.
En nem hiszek a jobb felni mint megijedni alapon valo masok hibajabol tanulasban.
Nekem mindig meg kell egetnem magam ahhoz,hogy magamhoz terjek.Erezni a boromon a hulyesegem kovetkezmenyeit.
Egyebkent,tudom hogy nem vagyok egyedul.Es hogy rajtuk kivul meg rengetegen vagytok..ez a mi generacionk betegsege.
Ugyhogy csak no stress,mindenkinek egeszseget,es nemdohanyzast!!
bisous
b.
ui.:oh,es hogy ki ne maradjon a napi kortars adag!!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése