Enzo

Ket kutyam van.

Mindig volt kutyank,kicsi koromban a hatalmas dog kutyainkon lovagoltunk annyira csoppek voltunk a tesoimmal.Volt rotweiler,volt bullmastiff,volt nemetjuhasz..mindig nagytestuek.Es mindig VOLTAK.

Amikor a noverem kiment Amerikaba egy evre,nagyobb veszteseg ert,mint azt valaha is gondoltam volna.O volt a peldakepem az iszonyatos turokepessegevel es helyzetmegoldo-kepessegevel.Volt,hogy nem volt jo neki es haza akart jonni,de megemberelte magat es vegigcsinalta.Es nemis egyszer,egy evet Londonban is lehuzott meghozza ugy,hogy a szerelme tavol volt tole,Ok megis vegigcsinaltak.

Felneztem a tesomra,de iszonyuan sajnaltam magam.Kellett valaki,aki helyettesiti,akivel tudok foglalkozni,amig nincs velem.

Emlekszem,hogy a garazsunk folotti muteremben nyomtam apukam orra ala a Kutya magazin hirdetorovatanak egyik hirdeteset.Millioegyszer nyafogtam elotte,de a kep mindennel hatasosabb volt.

Masnap mar a nyakamba bujva szuszogott az edes kis bichon havanese,akit Frodonak kereszteltem (szegeny megsinylette a Gyürük ura maniamat..de megis jobb,hogy Harry Potter elott jott,hat nem?).

Minden idonket kitoltotte,hogy foglalkoztunk vele,mindenki szerelmes volt bele,pici volt,puha es a legedesebb.Raadasul olyan apro tocsakat pisilt mindig,hogy inkabb nevettunk rajta (ma mar azert rendeseket alkot,khm.)

Igy lett Frodo a csalad elkenyeztetett,mísz kutyaja,aki imad morogni,imadja az idegeneket es a tole felo embereket bokan harapni,aki nem hajlando massal aludni,csak anyukammal.

Aztan egy szep napon besetalt a velencei hazunk kapujan Lola,a vilag legedesebb foxija,aki egy csapasra levette a labarol a noveremet is es apukamat is,igy ugy dontottek megtartjuk.

Nem sokkal kesobb Lolat Frodo vette le a labarol,ugyanis egy forro nyari ejszakan megtortent a lehetetlen:kutyaszerelmuk beteljesult,pedig nemis laktak egyutt es egy evben haromszor talalkoztak!! (na ilyet sose csinaljatok gyerekek.)

Viszont...amennyire feltunk tole,hogy mi sulhet ki egy foxibol es egy bichon havanese-bol,annyira oszlatta el felelmunket az a kis csomag,ami egy szep oszi napon vart minket.

Het edes gombolyu megmagyarazhatatlanul szeretnivalo kiskutya.

-Ot neztem ki Neked!-fogad a noverem azon az oszi napon.

Es ottvolt Ő.A legkisebb,megis a legszenvtelenebb,legfurgebb,legedesebb.Lehetetlen lett volna valasztani kozuluk,es eloszor merges is voltam a tesomra,hogy mi az,hogy Ö valaszt nekem.

De a noveremnek mindig is megvolt a kepessege az intuiciora,es tudta hogy nekem erre a csoppsegre van szuksegem,neki pedig ram.

Elhoztam magammal es a pasareti teri allatorvos segitsegevel(aki mindig odafigyelt,hogy milyen kaja,mennyi idos,mi tortenik vele) az en kiskutyam,Pigi a legnagyobba,legizmosabba es legokosabba fejlodott a testverei kozul.

Az en kutyam kulonleges.

Az en kutyam okos.

Az en kutyam nem az EN kutyam..nem mondhatok egy gondolkodo,ertelmes lenyt a magamenak,neki onallo elete van.

Az en kutyam megtanitott szocializalodni,megtanitott szeretni meg a legutalatosabb idokben is.

Az en kutyamra akkoris mosolyogva nyitottam ra az ajtot,amikor patakokban folyt a konnyem mert epp ugy ereztem,valami igazsagtalansag ert,vagy mert barmi bajom volt.

Az en kutyam visszahozza a labdat!

Ertelmes kis gomb szemei erdeklodve merednek ram.Es mi kommunikalunk,mindig.Mindig beszelek hozza,becezem,elmeselek neki dolgokat.

De megmondom oszinten,nem voltam benne biztos,hogy erti is,amit mondok.

Egeszen mostanaig.

Egyik nap hazaerkezve anyukamat lattam a nappaliban.Fatyolosak voltak a szemei.Nem ertettem,mire az orrom ala dugott egy konyvet: Enzo,avagy az emberre valas muveszete.

Kerdoen meredtem ra,mire elmagyarazta:zokogott a konyv vegen es enis ezt fogom tenni es meg eleteben nem olvasott ennyire edes es meghato tortenetet.

Igy hat belekezdtem.

A fiuk a tanui ra,hogy keptelen voltam letenni a konyvet.Meg munka kozben is ahol csak tudtam olvastam,kuzdve a buntudattal,hogy igazabol nem csinalok semmit csak olvasok.:D

A fohost,Enzot,aki egy kis keverek kutya,az ember ket masodperc alatt megszereti.

Az Ö szemszogen keresztul ismerjuk meg a Swift csaladot es az oket ert megprobaltatasokat a kutya kommentarjaival fuszerezve olvashatjuk.

Lenyugozo konyv,amely foglalkozik a mai spiritualitassal,a jo pelda mutatasaval es megjobban ravilagit arra,hogy az embernek meg sok embertarsanal is fontosabb a kutyaja vagy akarmilyen haziallata.

Tegnap mar hulla faradt voltam,de mondtam:addig nem nyugszom,amig ma be nem fejezem a konyvet.

Az utolso 10 oldalt sikitva zokogtam vegig es ma is ha ragondolok,elszorul a torkom.

Mikozben probaltam halkan bombolni es annyira elszorult a torkom,hogy azt hittem megfulladok,apro körmös tappancsok koppanasat hallottam a nappali padlojan.

Koppkoppkoppkoppkoppkoppkopp.

Es akkor feltunt az ajtoban az en edes,ertelmes kutyam,mert meghallotta vagy megerezte,hogy valami nincs rendben es besietett,bevackolta magat mellem es addig nem mozdult amig ki nem sirtam magam.

-Mindent ertesz,ugye?-kerdeztem tole szipogva,de o csak bamult a hatalmas ozikeszemeivel.

Megolelgettem,simogattam,majd kozoltem vele:

-Soha nem hagyom,hogy bajod essen.

Mire az en kutyam megnyalta a kezem.

Tudja...Ö tud mindent.

Ö ismer.

Es Enzo altal szembesultem azzal,amit mar eddig is tudtam,csak sosem gondoltam igy bele:hogy az en kutyam nem egy szokasos kutya,nem egy allat.

Ö a baratom:)

Ma delutan bevittem dolgozni.Ott ultunk faradtan,Kishal vakargatta a kutya fejet,majd megszolalt:

-Vajon mit gondolhat ilyenkor egy kutya?Hogy huu ez a sok hulye ember?Hehehe...

Es mar nyitottam a szamat,de aztan elmosolyodtam.Ha most elkezdek meselni Enzorol,akkor biztos elszorul a torkom.

Majd egyszer.

Addigis mindenkinek ajanlom ezt az isteni,szorakoztato,meghato konyvet es hogy figyeljen oda a jelekre,amit kozvetit a kutyaja,mert Ö mindig mellettunk lesz,ha mar mindenki elfordult,es akkoris farokcsovalva var minket haza,ha egesz nap mindenki utalt minket.

csok

b.