Drága Egyetlenem!
Nincs mentségem rá,hogy miért vártam eddig a levelemmel Neked.
Talán a gerincemen felfele csúszó érzés,hogy nem volt túl jó ötlet otthagyni téged idő előtt.
Pedig a forróvérűség nem vall rám és én mégis úgy éreztem,nélküled lesz jobb.
Otthagytalak más miatt.
Eleinte jobb volt,szó se róla!
Azt éreztem,azt kapom,amire vágyom,szabad voltam,könnyü,fellélegeztem!
Aztán persze,mindig kiderül,hogy az eleinte zöldebb fű a szomszédban is néhol sárga a kutyapisitől..semmi sem tökéletes.
Jönnek a nehezebb napok,a csalódások,a valóság..az illuziok lerombolása,szenvedés,vágyódás,gondolkodás:ha elvileg minden jó és én ezt akartam,akkor miért érzem mégis azt,hogy a kirakós játék darabjai nem illenek össze?
A napok szürkülnek,évszakok változnak,emberek jönnek-mennek az életemben.
Sok dologról kiderül,hogy nem az aminek látszik és legtöbbször ilyenkor jutsz eszembe.
Az őszinteséged,a befogadókészséged,a szereteted ami áramlott felém akárhányszor a közeledben voltam..mindig az igaz arcodat mutattad,a mosolygós,pirospozsgásat.Még ha zuhogott az eső,akkor is!
És aztán elkezdtek jönni a jelek.
Az utalások:az egyik vendég könyvének a címe te vagy,az egyik újság utolsó lapja is a karjaidba irányítana,az élmények,ízek,amikhez általad volt szerencsém,minden,ami meghatározza most a világról alkotott képemet.
Minden,amire az ember utólag azt mondja: bárcsak észrevettem volna előbb,akkor nem így cselekedtem volna..
Rájöttem,hogy mennyi mindent hagytam ki,amikor melletted voltam,mennyi mindent tanulhattam volna tőled,hiszen bölcsességed nem ismer határokat,sőt mi több,tudásodat szereted is megosztani azokkal,akik betévednek az életedbe.
Beleférköztél a hétköznapjaimba,nincs nap,hogy ne gondolnék rád és a régi szép időkre,amit együtt töltöttünk.
Tisztán emlékszem arra a esős napra,amikor mintha dézsából öntötték volna!Elindultam,a cipőm két perc alatt ázott be,de én csak nevettem és csodáltam az esőt,mert annyira boldog voltam,annyira boldoggá tettél.
Nemrég kezdtem el gondolkodni rajta,hogy tehetném jóvá,amit elszalasztottam.
Azt tudom,hogy te nem fogsz cserbenhagyni és mellettem fogsz állni..örök szerelem a miénk,egy életre szól.
Látjuk mi még egymást,nem is oly sokára,hidd el.
Már szervezés alatt áll az út,hogy veled lehessek,belebújhassak az ölelésedbe és te megnyugtass,hogy ennél csak jobb lehet minden.
Kedves Párizs,vigyázz magadra és őrizd meg magad olyan illatúnak,ízűnek,hangulatúnak,ahogy megismertelek és én életem végéig csodálni foglak!
Szeretve ölel őszinte híved:
b.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése