Virgin Suicides

Van egy dolog,ami mindig is érdekelt.

Vajon ha Rómeó és Júlia nem halnak bele a szerelembe,hanem tovább élnek,happy end lesz,akkor meddig bírják egymás mellett?

Ha Kurt Cobain nem lesz öngyilkos ( ezt még sokan kérdöjelezzük, de a lényegen nem változtat), akkor most hol lenne?

És amiből kiindulok: ha az Öngyilkos szüzek című film öt testvére nem lesz öngyilkos, ugyanugy foglalkoztatták volna a narrátor fiúkat életük végéig?

Vajon tényleg olyan unalmas,nehéz és rossz az élet, hogy egy tragédia a megoldás?

Lehet,hogy Rómeó megpocakosodik,a TV előtt döglik egész nap,Júliának szilikonmellei nőnének hirtelen és meglépne egy gyönyörű ifjúval,magára hagyva a már megöregedett Rómeót.

Lehet,hogy Kurt Cobain már valami brutális pophoz nyúlna,mert nem tudna hogy visszatérni a zeneiparba,nem tudná felvenni a versenyt Lady GaGaval és rövid időn belül visszavonulna amerikai farmjára.

Lehet,hogy a lányok felnőnek és ugyanolyan életük lett volna,mint akármelyikünknek,ami által elveszítették volna titokzatosságukat.

Sokszor gondolok erre a dologra.Amikor rossz napom van,minden rossz.Esetleg amikor épp nincs semmi programom és feltűnően sajnálom magamat azok miatt a dolgok miatt, amiket képtelen vagyok megemészteni és amiken keresztül mentem.

Ezek azok a dolgok, amik olyan gondolatokra késztetnek, mint például a "más már rég öngyilkos lett volna a helyemben, de én erős vagyok".

És lehet, hogy így van..az emberek sokkal kevesebb rossz dolog miatt is képesek a könnyebb utat választani és mindenki fejében megfordul, hiszen így vagyunk mi programozva..szívesebben nyernénk meg a lottót és élnénk a saját szigetünkön a pénzen vett boldogságunkból,minthogy megdolgozzunk érte.

Pedig - a szerencséseket eltekintve - az élet ezen oldalát nem tapasztaltuk még meg, honnan tudhatnánk, hogy erre van szükségünk?

Legtöbbünk második nap unna rá a semmittevésre, hiszen kőkeményen megdolgozik a túlélésért.

Az élmény, hogy azt a pénzt tartod a kezedben, amiért megdolgoztál előző hónapban - felbecsülhetetlen.

A tudat, hogy ehhez a te képességeid kellettek, különben hiányozna egy láncszem a gépezetből - utánozhatatlan.

Aztán ottvannak a szabadnap csodái, amikor elindulsz a városban, beülsz a kedvenc helyedre , megiszol egy finom kávét a barátaiddal aztán pedig csak kóvályogsz,hídon át,aluljárón le,parkon keresztül,visz a lábad a városban,bámulsz mindent és szipolyozod be az új információkat.

Hazaérsz és elhatározásodhoz híven kitakarítod a szobád vagy a lakásod, kimosod a napok óta gyűlő szennyest és felszögeled azt a képet a falra,amit már olyan régóta szerettél volna de még nem jutottál el odáig.

Vagy elmész a legközelebbi kölcsönzőbe, kiveszel egy filmet, veszel pár sört, bekászálódsz az ágyba a kutyáddal/macskáddal/barátnőddel/barátoddal , és "majd holnap rendetrakok!" felkiáltással beleveted magad a legújabb filmbe,amit már hetek óta meg akarsz nézni.

Többek között ezek azok a pillanatok, amikor úgy érzem: tudom, hogy miért ebbe a testbe,ebbe a helyzetbe,ilyen háttérrel születtem.

Tudom,hogy mit akarok és tudom,hogy miért vagyok ott,ahol vagyok.

A bizonytalanság a mozgatórugója az egész életnek,hiszen sosem lehetsz 100%-ig biztos abban,hogy a következő pillanatban nem történik valami,ami megváltoztatja az életed.

A bizonytalanságnak kell BIZONYOSSÁ VÁLNI AZ ÉLETBEN,el kell fogadnunk a bizonytalanságot az életünk részeként, és akkor tudni fogjuk a helyünket.

Ez egy nagyon hosszú folyamat, mert a bizonytalanság negatívumot is hordozhat magában - ez már csak az emberen múlik, az életszemléletétől és a beállítottságától,a neveltetésétől és a magabiztosságától.

Amikor májusban kiállítást szerveztünk, meg sem fordult a fejemben,hogy nem sikerülhet.

Hatalmas siker lett.

Most elindultam állást keresni és az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján félve álltam a témához: mi van,ha nem vesznek fel sehova?Találok egyáltalán munkát?Mi lesz,ha kidobnak az imádott lakásomból,mert nem fizetem?Nem lenne sokkal egyszerübb elkussolni,ottmaradni az apám tulajdonában lévő helyen és visszaköltözni az anyámhoz,hogy meglegyen mindenem?

A válasz pedig egyértelmű: NEM.

Mindennek megvan a rendje,mindennek megvan a maga ideje.Néha elviselhetetlen honvágyam,anyuvágyam,kutyáimvágyam vagy kajavágyam van,azt akarom,ami volt.

Aztán mindig rájövök, hogy ez nem működhetne máshogy.

Mert amin keresztülmész,formálja az életedet.Minden pillanat,amit megélsz,befolyásol.

És most,amikor itt ülök a kis lakásomban,szemben velem a lakótársam festi a körmét (mindig is szerettem volna egy lakótársat és most végre megtaláltuk egymást,majd írok nektek róla is),rendet raktunk,kiteregettünk,elmosogattunk,állást kerestünk,tervezgettünk,vásároltunk,beszélgettünk és megnéztük a hetek óta vágyott filmet,azt mondom:sehol máshol nem lennék szívesebben,még ha összébb is kell húznom a nadrágom szíját.

Nem csináltam volna másképp.

Rest In Peace Mr. McQueen!

yours truly,

b.