2010. február 18., csütörtök

i wanna run and smash into you

Nyáron volt életem legemlékezetesebb ébredése.
Semmi olyan nem volt benne,hogy madarak röpültek be az ablakon és őzikék másztak be mellém az ágyba..csak valamiért ez volt a tökéletes reggel.
Már épp kiléptem az álomból és félálomban sóhajtoztam,amikor a Mac-en beállított ébresztő bekapcsolt és elindult a Brothers on a hotel bed c. szám a Death Cab For Cutie-tól.
Lassú zongorával kezdődött..majd bejött a basszus és engem elöntött egy olyan nyugalom,öröm és jóérzés,hogy azóta úgy könyveltem el azt a reggelt,mint életem legjobbja.
Besüppedtem az ágyba és csak élveztem a félhomályt,a meleget,az egyik kedvenc számomat,a madárcsicsergést..
Ez persze nem otthon történt.
Hiányoznak ezek a reggelek..hiányzik a múlt nyár,hiányzik az érzés,az ízek,a hangok,a tekintetek,hiányoznak.
Tudom,hogy előbb kellett volna erre gondolnom..de így jártam.:)
Azóta történt jópár olyan dolog az életemben,ami miatt több,mint valószínű,hogy ez a nyár ilyen formában,ezekkel a szereplőkkel és minden jóval amit magában hordozott,már nem jöhet vissza.

Szar küzdeni azzal az érzéssel,hogy megbántál valamit..miközben nem is tudod igazán,hogy mit.
Csak akarod vissza.
Lehetne ez egy átmeneti állapot..ha nem tartana egy hónapja.

Sosem történt velem olyan,hogy visszavágytam oda,ami már elmúlt.Mindig tudtam,hogy mit miért fejezek be (ide nem tartozik bele az oviban a délutáni alvás..oda mindenki visszavágyik).
Most is tudom,hogy ha meglenne a lehetőségem,hogy bizonyos dolgokat máshogy csináljak,akkor márshogy csinálnám..és már tudom,hogy hogyan kéne hozzáállnom az egészhez..csak túl forrófejű voltam.
Az idők változnak és változtatnak,kivülröl már egészen máshogy érzékelem a dolgokat.
De most meg kell küzdenem a ténnyel,hogy ezt több,mint valószinü,hogy elszúrtam.


:)

puszib.

1 megjegyzés: