Egyik pillanatról a másikra..száznyolcvan fokos fordulat.
Mindegy,hogy mire értjük most,maga a folyamat az eszméletlen.
Tágul a tűrésküszöbünk,sokszor megalkuszunk,sokszor a nyugalom érdekében máshogy döntünk és reagálunk,mint amit a szívünk diktál.
Előbb vagy utóbb ez akkoris ki fog törni,minél késöbb,annál nagyobbat robban a bomba.
Mert sokszor nem hisszük el magunkról,hogy lesz még valaki az életben,aki ennyire fog szeretni minket.
Lesz még valaki az életben,aki ennyire szépnek tart bennünket.
És egyáltalán valaki,akire úgy gondolunk,hogy tudjuk,hogy vannak olyan hiányosságai,ami miatt mi sosem fogjuk tudni úgy elfogadni,ahogy van,de megalkuszunk,hiszen a többségében jó a dolog.
Aztán telnek múlnak a napok,hetek,hónapok,rossz esetben évek,mi pedig vegetálunk.
Mert az nem élet,amikor tudod,hogy lehet jobb is,de inkább nem kockáztatsz.
Pedig ez saját önbecsüléseden levő hatalmas lyuk,mert nem hiszed el saját magadról,hogy másnak is megfelelnél.
Annyira tág fogalom ez a szerelem...ahány ember,annyi vélemény,annyi hozzáállás.
Kinek mi a megcsalás?
Kinek mi a szép?
Ki mennyit enged a másiknak?
Mennyi időt KELL a másikkal tölteni?
Mik a NORMÁI egy kapcsolatnak?
Ezeket egyébként ki dönti el?
Mi szülte a féltékenység érzését?
A média?Akik jól megmondják,hogy ha kitöltöd a tesztet és 10 válaszból nyolc igen,akkor nagy eséllyel megcsal a pasid?Vagy a csajod,nyilván.
Nemtudom,ez már régóta megy így.
Sokan pedig szépen lassan beleőrülnek a megfelelési kényszerbe.
Leplottyannak eléd,mint egy nagy adag gyurma,és te kezdj velük valamit,amire szükséged van.
Egy ideig jó játék,de kiskoromban sem szerettem gyurmázni.
Amikor pedig rájönnek,hogy meguntad a gyurmázást,elkezdenek téged hibáztatni,hiszen ők miattad lettek gyurmává,mégsem tudnak megfelelni neked.
Téged pedig hidegen hagy a dolog,mert csak ideid-óráig jó az embernek,ha minden görcsös módon tökéletes.
Nem kell mindig mindenkinek megfelelni,nem kell mindig olyannak lenni,amit a másik akar,nem kell mindig igazat adni a másiknak.
A mosolyszünet része egy kapcsolatnak.
A pofáraesés része egy kapcsolatnak.
Amikor a járdán egyensúlyozol,hogy le ne ess,bevállalod,hogy ez a következmény is benne van a pakliban.
Ha leesel,felkelsz és folytatod tovább,vagy azt mondod aú,ez fájt,majd megprobálom öt perc múlva.
De a kapcsolatokat bizonyos emberek annyira komolyan veszik,hogy csak a jóra akarnak koncentrálni,amikor mindannyian tudjuk,hogy fizikai képtelenség mindig olyat mondani és csinálni,ami mindkét félnek megfelel.Mégsem vállalják be a zuhanást,mert itt félnek az érkezéstől.
Pedig tudják,hogy bármikor újrapróbálhatják,mégis inkább a könnyebb utat választják,amivel annyit érnek el,hogy a másik fél teljes tiszteletlenséggel fog viseltetni irántuk.
Miért?
Mert hogyan tudnál megbízni és rábízni magad egy olyan emberre,aki fél perc alatt képes feladni a véleményét a tied javára,aki határozatlan,mert egyszer ezt mondja a másik pillanatban viszont azt,hogy igazad van és bizonytalan,mert azt sem tudja,hogyan reagálja le a helyzetet.
Ki kell állni a véleményed mellett és ha tudod hogy ez egy olyan dolog,ami a másiknak nem fog tetszeni,akkor menj bele egy vitába,állj ki magad mellett ha ugy érzed,erre van szükséged.
Ha hülyeségeket beszélsz,a másik úgyis helyrerak,ebből pedig tanulj,ne kövesd el legközelebb is azt a hibát,hogy belemész egy alapból halott háborúba.
Valahol azt olvastam egyszer,Popper Péter írta:ha van olyan dolog,amivel a másikat csak feleslegesen bosszantanád fel,magadról pedig tudod,hogy csak fél napig vagy fennakadva rajta és utána túlteszed magad az ügyön,vagy meg tudod beszélni mással is,akkor ebben az esetben fel vagy mentve a vallomás alól,a másik ember érdekében,hiszen neki bosszús perceket okozol.
De most megjött Mr.Erdély,ugyhogy távozom!
pusz
b.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése