Vegyük pl a tegnap estét.
Drága Vikitória cárnő szülinapját ünnepeltük, ugyhogy már elötte elkezdtünk alapozni.
Sajnos megvan az a jo tulajdonságom,hogy egy bizonyos részegségi fokon elkezdem azt hinni,hogy bármennyit ihatok,olyan mint szarnak a pofon,pedig mindig kiderül utólag,hogy ez nem igy van.
Mit csinálhat hát az ember lánya,aki beleesik még egyszer ugyanabba a hiába?
Hát,ha nem is tanul belöle,vonja le a következtetéseket.
Pl.,ilyen esetben NE IGYÁL.
Aztán a nagy partyhév közepén eszembe jutott,hogy én másnap dolgozom,ugyhogy nagy orditozás közepette hónom alá csaptam Vivient és elindultunk valami noname taxi felé miután mindenkitöl elköszöntünk.
-Jaj drágám,mond csak mennyiért vinnél el a Jászaira minket? -kérdezte kapatos barátosném, és miközben én majdnem elborultam a kocsi másik oldalán a röhögéstöl, Ő affektálva bekászálódott a kocsiba.
-Tudod..amikor Amerikában voltunk az volt csak az aranyélet - rákacsintottam,hogy vegye a lapot,a taxis füle meg már hegyesedett is.Nem tehetek róla,betegesen imádom azokat a szituáciokat,amikor tudom,hogy többet nem találkozom azzal az emberrel nagy eséllyel, neki meg lesz egy jó sztorija,amiről nem tudja majd eldönteni hogy vajon az a két részeg liba komolyan beszélt vagy csak szórakoztak??
-Bizony...
-Emlékszel amikor kiadták azt a számodat amivel befutottál?
-Az elsőre gondolsz?
-Jajaja!!És akkor még Britneyvel jártunk együtt bulizni,meg ottvolt mindenki...jesszusom azok a paparazzik,a multkor is láttam párat körülötted settenkedni.
-Hát tudod milyen ez.Azóta van ez igy,hogy lebuktam a reptéren a kokóval.
-Íhhh...az mondjuk kemény volt.Szerencse,hogy azóta itthonvagy.
És még folytathatnám is,lényeg,hogy az ígért 2000 forint helyett 1200-at fizettünk úgyhogy nagy eséllyel voltunk hitelesek.
Beestünk az ajtón,kitaláltuk hogy éhesek vagyunk.
Rendeltünk egy pizzát és miközben vártunk,dohányoztunk,röhögtünk,baglyokat törtünk szét (vagyis csak Vivi,az egyik antik bagoly gyertyatartómat tette a padlóval egyenlővé,DE: rá se ránts!! :D ),trappoltunk és hülyeségeket beszéltünk....elaludtunk.
Aztán 10 perc muva a kaputelefon csengésére keltem,Vivi pedig ha egyszer elalszik,atomrobbanással sem lehet felébreszteni reggel előtt.
Kiszédültem az előszobába,előkerestem a pénzt,visszatámolyogtam az ágyba,majd félretolva a pizzát aminek még a szagától is rosszullettem,elaludtam.
Hajnali fél nyolc,madárcsicsergés,Vivinyöszörgés,haskorgások mindenhonnan.
Egyszercsak a pöttöm kiugrott mellőlem,kiszaladt a fürdőbe,és mint aki nem ivott három napja,kiitta a csapot.
Két órán át vergődtünk hányás és nemhányás dilemmái között,mire arra jutottunk,itt az ideje megenni a jéghideg pizzát.
Majd 9.20 perckor,talpig sminkben,napszemüvegben és beöltözve útra keltünk,hogy mindketten 12 órát lenyomjunk a mammutban,ki-ki a maga kis munkahelyén.
Pár óra után kezdett jönni a rossz és nem múlt el,még mindig nem.
Nagyon émelygek,szédülök,de a munka miatt nem tudok leállni a pörgéssel..nemtudok hányni,pedig annyira jó lenne és minden amit megeszek, olyan, mintha meg sem történt volna, mert még mindig éhes vagyok, viszont semmit sem kivánok.
Ráadásul az ember ritkán számol azzal,hogy bár Ő elvárja a körülötte levőktől,hogy szolidaritsanak vele,lehet,hogy lesz olyan,aki magasról fog tenni rá,hogy szegénynek másnapja van.
Amikor dolgozo emberként bevonszolod magad a munkahelyedre, és azt kivánod bár mindenki fulladna bele egy nagy vödör kávéba, mert te még a szagától is elájulsz, szóval ilyenkor már rég nem a szép nyári emlékek jutnak eszedbe a délután háromkor kelésről és a másnaposan mekikaját zabálásról a kertben,lepedőn,bikiben, hanem az,hogy ha a főnöködnek lenne haja,akkor biztos rágyujtanád.
Ördögi kör ez..
De most azt hiszem megtanultam,hogy nem tudsz mindig mindenhol ottlenni,valamiröl mindig le fogsz maradni,valakikkel soha nem fogsz összeismerkedni és ez az élet rendje, ettől olyan izgalmas, hogy vajon a rengeteg eseményböl, ami megtörténHETNE veled, vajon az élet mit szán neked?
Hát,nekem most brutális másnapot ( soha többet vodka, ugyanazzal a hangsúllyal és fejjel, mint amikor a multkor mondtam ugyanezt ) és a leckét: ha egyhuzamban dolgozol 12,14, majd megint 14 órát,akkor legalább tartsd magad a "ma este nem iszom" fogadalmadhoz!
Továbbá a tegnap estét szánta nekem a nagybetűs, ahol végre megismerkedhettem Jessicával, az egyik legjobb barátnőm amerikai legjobb barátnőjével.Megünnepelhettem a kis orosz cárnő szülinapját, találkozhattam az analog kontrollokkal, ugrálhattam egy hatalmasat a barátaimmal és nem utolsó sorban, jöjjön, ami feltette az i-re a pontot:
-Szia!
-Szia :)
-Neharagudj,nem ismerjük egymást,csak Tolón keresztül jutottam hozzá a blogodhoz,és felismertelek!
-???
-Nagyon-nagyon tetszik ahogy írsz,csak így tovább!Ráadásul te is úgy írsz alá,ahogy én az sms-ekben,b.! :)
-Köszönöm szépen! :D Örülök ,hogy tetszik :)
Úgyhogy,kedves b. , ezt a bejegyzést neked ajánlom,már miattad megérte a mostani rosszullét, ami ezen előzményeket tekintve már nem is olyan szörnyű! Örvendtem! :)
pusz,
b.
ha egy másnapot jobbá tettem már megérte. :)
VálaszTörlésb