being grown up isnt half as fun as growing up

Amellett,hogy az ember azt hiszi magárol hogy felelősségteljes és felnött mint az állat mert megkeresi a saját pénzét,vannak ennek a dolognak hátulütői is.

Vegyük pl a tegnap estét.

Drága Vikitória cárnő szülinapját ünnepeltük, ugyhogy már elötte elkezdtünk alapozni.

Sajnos megvan az a jo tulajdonságom,hogy egy bizonyos részegségi fokon elkezdem azt hinni,hogy bármennyit ihatok,olyan mint szarnak a pofon,pedig mindig kiderül utólag,hogy ez nem igy van.

Mit csinálhat hát az ember lánya,aki beleesik még egyszer ugyanabba a hiába?

Hát,ha nem is tanul belöle,vonja le a következtetéseket.

Pl.,ilyen esetben NE IGYÁL.

Aztán a nagy partyhév közepén eszembe jutott,hogy én másnap dolgozom,ugyhogy nagy orditozás közepette hónom alá csaptam Vivient és elindultunk valami noname taxi felé miután mindenkitöl elköszöntünk.

-Jaj drágám,mond csak mennyiért vinnél el a Jászaira minket? -kérdezte kapatos barátosném, és miközben én majdnem elborultam a kocsi másik oldalán a röhögéstöl, Ő affektálva bekászálódott a kocsiba.

-Tudod..amikor Amerikában voltunk az volt csak az aranyélet - rákacsintottam,hogy vegye a lapot,a taxis füle meg már hegyesedett is.Nem tehetek róla,betegesen imádom azokat a szituáciokat,amikor tudom,hogy többet nem találkozom azzal az emberrel nagy eséllyel, neki meg lesz egy jó sztorija,amiről nem tudja majd eldönteni hogy vajon az a két részeg liba komolyan beszélt vagy csak szórakoztak??

-Bizony...

-Emlékszel amikor kiadták azt a számodat amivel befutottál?

-Az elsőre gondolsz?

-Jajaja!!És akkor még Britneyvel jártunk együtt bulizni,meg ottvolt mindenki...jesszusom azok a paparazzik,a multkor is láttam párat körülötted settenkedni.

-Hát tudod milyen ez.Azóta van ez igy,hogy lebuktam a reptéren a kokóval.

-Íhhh...az mondjuk kemény volt.Szerencse,hogy azóta itthonvagy.

És még folytathatnám is,lényeg,hogy az ígért 2000 forint helyett 1200-at fizettünk úgyhogy nagy eséllyel voltunk hitelesek.

Beestünk az ajtón,kitaláltuk hogy éhesek vagyunk.

Rendeltünk egy pizzát és miközben vártunk,dohányoztunk,röhögtünk,baglyokat törtünk szét (vagyis csak Vivi,az egyik antik bagoly gyertyatartómat tette a padlóval egyenlővé,DE: rá se ránts!! :D ),trappoltunk és hülyeségeket beszéltünk....elaludtunk.

Aztán 10 perc muva a kaputelefon csengésére keltem,Vivi pedig ha egyszer elalszik,atomrobbanással sem lehet felébreszteni reggel előtt.

Kiszédültem az előszobába,előkerestem a pénzt,visszatámolyogtam az ágyba,majd félretolva a pizzát aminek még a szagától is rosszullettem,elaludtam.

Hajnali fél nyolc,madárcsicsergés,Vivinyöszörgés,haskorgások mindenhonnan.

Egyszercsak a pöttöm kiugrott mellőlem,kiszaladt a fürdőbe,és mint aki nem ivott három napja,kiitta a csapot.

Két órán át vergődtünk hányás és nemhányás dilemmái között,mire arra jutottunk,itt az ideje megenni a jéghideg pizzát.

Majd 9.20 perckor,talpig sminkben,napszemüvegben és beöltözve útra keltünk,hogy mindketten 12 órát lenyomjunk a mammutban,ki-ki a maga kis munkahelyén.

Pár óra után kezdett jönni a rossz és nem múlt el,még mindig nem.

Nagyon émelygek,szédülök,de a munka miatt nem tudok leállni a pörgéssel..nemtudok hányni,pedig annyira jó lenne és minden amit megeszek, olyan, mintha meg sem történt volna, mert még mindig éhes vagyok, viszont semmit sem kivánok.

Ráadásul az ember ritkán számol azzal,hogy bár Ő elvárja a körülötte levőktől,hogy szolidaritsanak vele,lehet,hogy lesz olyan,aki magasról fog tenni rá,hogy szegénynek másnapja van.

Amikor dolgozo emberként bevonszolod magad a munkahelyedre, és azt kivánod bár mindenki fulladna bele egy nagy vödör kávéba, mert te még a szagától is elájulsz, szóval ilyenkor már rég nem a szép nyári emlékek jutnak eszedbe a délután háromkor kelésről és a másnaposan mekikaját zabálásról a kertben,lepedőn,bikiben, hanem az,hogy ha a főnöködnek lenne haja,akkor biztos rágyujtanád.

Ördögi kör ez..

De most azt hiszem megtanultam,hogy nem tudsz mindig mindenhol ottlenni,valamiröl mindig le fogsz maradni,valakikkel soha nem fogsz összeismerkedni és ez az élet rendje, ettől olyan izgalmas, hogy vajon a rengeteg eseményböl, ami megtörténHETNE veled, vajon az élet mit szán neked?

Hát,nekem most brutális másnapot ( soha többet vodka, ugyanazzal a hangsúllyal és fejjel, mint amikor a multkor mondtam ugyanezt ) és a leckét: ha egyhuzamban dolgozol 12,14, majd megint 14 órát,akkor legalább tartsd magad a "ma este nem iszom" fogadalmadhoz!

Továbbá a tegnap estét szánta nekem a nagybetűs, ahol végre megismerkedhettem Jessicával, az egyik legjobb barátnőm amerikai legjobb barátnőjével.Megünnepelhettem a kis orosz cárnő szülinapját, találkozhattam az analog kontrollokkal, ugrálhattam egy hatalmasat a barátaimmal és nem utolsó sorban, jöjjön, ami feltette az i-re a pontot:

-Szia!

-Szia :)

-Neharagudj,nem ismerjük egymást,csak Tolón keresztül jutottam hozzá a blogodhoz,és felismertelek!

-???

-Nagyon-nagyon tetszik ahogy írsz,csak így tovább!Ráadásul te is úgy írsz alá,ahogy én az sms-ekben,b.! :)

-Köszönöm szépen! :D Örülök ,hogy tetszik :)

Úgyhogy,kedves b. , ezt a bejegyzést neked ajánlom,már miattad megérte a mostani rosszullét, ami ezen előzményeket tekintve már nem is olyan szörnyű! Örvendtem! :)

pusz,

b.

cause you're stupid and you know you gotta do it,LEAVE!

Érdekes dolog a természetfilmezés.

Amikor azon hüledezünk,hogy az állatvilágban hogy gyilkolják meg egymást az ellenfelek..mert ez az élet rendje.

Aztán elgondolkodunk azon,hogy hogy tudja végignézni egy ártatlan kisállat (vagy nagy ) halálát egy természetfilmes,aki előre látja a veszélyt,hiszen egész életében arra vár,hogy egy ilyet lefilmezzen.

És mégis,nem tehet semmit,nem avatkozhat bele a körforgásba.

És ez az,ami ránk nézve is nehéz.

Amikor látod,hogy jön a veszély,de nem a te dolgod,hogy erre felhívd a figyelmet..hiszen ha ismered mindkét oldalt,látod nyíltan,hogy ki a vadász és ki az áldozat,akkorsem mondhatod azt,hogy "figyelj kis áldozat,ott az a nagy ragadozo,bántani akar téged!!",mert nem tartozik rád.

A vélemény-nyilvánitás nem egyenlő azzal,hogy beleszólunk más életébe..hiszen objektiven nézve kell véleményt formálnunk az adott helyzetről.

Ha nyíltan elmondanánk,hogy figyelj,ez és ez van,ezt és ezt tudom,ezt meg ezt a pletykát hallottam,máris te lennél az,aki elrontotta az egészet.

Pedig lehet,hogy jobb ha a másik soha életében nem tudja meg azokat a dolgokat,amiket te tudsz a másikkal kapcsolatban.

Na ez a nehéz..az objektivitás.Amikor legszivesebben addig ütnéd amig le nem esik neki,hogy nagyon szar helyzetben van és jobb ha menekül.

Neked kussolnod kell és magadban tartani az informáciokat amiket tudsz.

Másrészt,ha elmondod annak a valakinek,hogy te azt hallottad,mert XY-nak mondta ZV,hogy ez történt tegnap éjjel,akkor már nem adsz annak lehetőséget,akivel megtörtént a dolog,hogy tisztázza a dolgot.

Mert ha másodkézböl hallod,alapból nem tudhatod,hogy van-e igazságalapja.

Persze ez nem jelenti azt,hogy a tettes igazat fog mondani neked,de ha megbizik benned és vagytok olyan viszonyban,hogy elmondja,akkor ugyis megtudod.

De még ilyenkor sem szaladhatsz a párjához és mondhatod el amit tudsz..soha nem teheted ezt meg.

Mert akkor beleavatkozol az élet körforgásába.

Vagy mégsem?

Mert akkor megmented az áldozatot a teljes megsemmisüléstöl,megaláztatástól..de a fájdalomtol,a csalodástol,ami igy is,ugy is érni fogja,attól nem.

Mert csalódik abban,akit szeret vagy akiben megbizott..ördögi kör ez.

Szóval,a végére mégsem jöttem rá,hogy melyik a megoldás..de a szivem azt sugja,hogy kussoljak és ne szóljak bele mások életébe,ne hivjam fel a hangya figyelmét a kaméleon nyelvére,ne akarjam megváltoztatni azt,ami amugyis be fog következni,mert nem az én felelősségem,hanem két teljesen másik emberé.

És ha ők ezt emberi modon le tudják rendezni,akkor rendben,ha pedig nem,akkor...magukra vessenek.

Joéjt

bánánáz

there is really nothing,nothing we can do,love must be forgotten,life can always start out new

Hihetetlen,hogy az ember hogy képes változni.

Egyik pillanatról a másikra..száznyolcvan fokos fordulat.

Mindegy,hogy mire értjük most,maga a folyamat az eszméletlen.

Tágul a tűrésküszöbünk,sokszor megalkuszunk,sokszor a nyugalom érdekében máshogy döntünk és reagálunk,mint amit a szívünk diktál.

Előbb vagy utóbb ez akkoris ki fog törni,minél késöbb,annál nagyobbat robban a bomba.

Mert sokszor nem hisszük el magunkról,hogy lesz még valaki az életben,aki ennyire fog szeretni minket.

Lesz még valaki az életben,aki ennyire szépnek tart bennünket.

És egyáltalán valaki,akire úgy gondolunk,hogy tudjuk,hogy vannak olyan hiányosságai,ami miatt mi sosem fogjuk tudni úgy elfogadni,ahogy van,de megalkuszunk,hiszen a többségében jó a dolog.

Aztán telnek múlnak a napok,hetek,hónapok,rossz esetben évek,mi pedig vegetálunk.

Mert az nem élet,amikor tudod,hogy lehet jobb is,de inkább nem kockáztatsz.

Pedig ez  saját önbecsüléseden levő hatalmas lyuk,mert nem hiszed el saját magadról,hogy másnak is megfelelnél.

Annyira tág fogalom ez a szerelem...ahány ember,annyi vélemény,annyi hozzáállás.

Kinek mi a megcsalás?

Kinek mi a szép?

Ki mennyit enged a másiknak?

Mennyi időt KELL a másikkal tölteni?

Mik a NORMÁI egy kapcsolatnak?

Ezeket egyébként ki dönti el?

Mi szülte a féltékenység érzését?

A média?Akik jól megmondják,hogy ha kitöltöd a tesztet és 10 válaszból nyolc igen,akkor nagy eséllyel megcsal a pasid?Vagy a csajod,nyilván.

Nemtudom,ez már régóta megy így.

Sokan pedig szépen lassan beleőrülnek a megfelelési kényszerbe.

Leplottyannak eléd,mint egy nagy adag gyurma,és te kezdj velük valamit,amire szükséged van.

Egy ideig jó játék,de kiskoromban sem szerettem gyurmázni.

Amikor pedig rájönnek,hogy meguntad a gyurmázást,elkezdenek téged hibáztatni,hiszen ők miattad lettek gyurmává,mégsem tudnak megfelelni neked.

Téged pedig hidegen hagy a dolog,mert csak ideid-óráig jó az embernek,ha minden görcsös módon tökéletes.

Nem kell mindig mindenkinek megfelelni,nem kell mindig olyannak lenni,amit a másik akar,nem kell mindig igazat adni a másiknak.

A mosolyszünet része egy kapcsolatnak.

A pofáraesés része egy kapcsolatnak.

Amikor a járdán egyensúlyozol,hogy le ne ess,bevállalod,hogy ez a következmény is benne van a pakliban.

Ha leesel,felkelsz és folytatod tovább,vagy azt mondod aú,ez fájt,majd megprobálom öt perc múlva.

De a kapcsolatokat bizonyos emberek annyira komolyan veszik,hogy csak a jóra akarnak koncentrálni,amikor mindannyian tudjuk,hogy fizikai képtelenség mindig olyat mondani és csinálni,ami mindkét félnek megfelel.Mégsem vállalják be a zuhanást,mert itt félnek az érkezéstől.

Pedig tudják,hogy bármikor újrapróbálhatják,mégis inkább a könnyebb utat választják,amivel annyit érnek el,hogy a másik fél teljes tiszteletlenséggel fog viseltetni irántuk.

Miért?

Mert hogyan tudnál megbízni és rábízni magad egy olyan emberre,aki fél perc alatt képes feladni a véleményét a tied javára,aki határozatlan,mert egyszer ezt mondja a másik pillanatban viszont azt,hogy igazad van és bizonytalan,mert azt sem tudja,hogyan reagálja le a helyzetet.

Ki kell állni a véleményed mellett és ha tudod hogy ez egy olyan dolog,ami a másiknak nem fog tetszeni,akkor menj bele egy vitába,állj ki magad mellett ha ugy érzed,erre van szükséged.

Ha hülyeségeket beszélsz,a másik úgyis helyrerak,ebből pedig tanulj,ne kövesd el legközelebb is azt a hibát,hogy belemész egy alapból halott háborúba.

Valahol azt olvastam egyszer,Popper Péter írta:ha van olyan dolog,amivel a másikat csak feleslegesen bosszantanád fel,magadról pedig tudod,hogy csak fél napig vagy fennakadva rajta és utána túlteszed magad az ügyön,vagy meg tudod beszélni mással is,akkor ebben az esetben fel vagy mentve a vallomás alól,a másik ember érdekében,hiszen neki bosszús perceket okozol.

De most megjött Mr.Erdély,ugyhogy távozom! 

pusz

b.

a piece of an old mail to an oldnew friend

i just feel like since i turned 21 everything is wrong...people say that every seventh year theres a huge change in your life.
i know that this is the change i know i have to make decisions that i would rather run away from but i have to face them on my own cause life brought out it for me like the only person who could be by my side is not here.so i have to make it on my own.
you know im not only talking about being lovers,absolutely not cause we are not.im talking about finding someone who moves you and says YOU ARE THE SHIT MAN,you do it in a right way and you just have to know that you are perfect as you are,you dont need anyone,just face it.
and who takes you out and shows you that beautiful city in the morning lights while you are riding bikes and makes you feel like you are seriously beautiful and it makes you proud that you feel like a good person.

and the dog days are over now

ezt hallgattam,amikor ezt a bejegyzést írtam,ajánlom! :)

http://www.youtube.com/watch?v=1TwqE2X55Wg&feature=related

2009.

Azt mondják,olyan lesz az éved,mint amilyen az év első napja.
Nem hiszek az ilyenben,ugy gondolom,mi alakitjuk az életünket,még ha tényleg meg is van irva,de ha hagyjuk hogy egy ilyen babona irányítsa a gondolatainkat,akkor nagy esély van rá,hogy el is hisszük.
Mindenki ezerrel koncentrál a 2010-re.Még leírni is élmény!2010..gyönyörű:)

Higyjük el,hogy minden jobb lesz,higyjük el,hogy tudunk alakítani az életünkön és minden úgy lesz,ahogy mi szeretnénk!
Ne tervezzünk,hanem legyünk biztosak magunkban,legyen önbecsülésünk,hogy el tudjuk érni a dolgokat,amikre vágyunk.
Ne akarjunk nagyok lenni és ne féljünk attól,hogy ha nem csinálunk valami kiemelkedőt,akkor nem fognak emlékezni ránk.Inkább ne csak gondolkodjunk,hanem cselekedjünk is!
Az én 2010-es évem a siker éve lesz és ezt el is hiszem.Hiszen már el is kezdődött.

Vajon tényleg kényszeresen el kell innen menekülnünk,vagy tehetjük mi szebbé ezt az országot,várost?
Erre még nem tudok választ.
Az embereket túlságosan irányítja az anyagi világ..mindenki függ valamitől,de nagyon nagy részben a félelemtől,hogy mi lesz az életével.
Ha azt tudnánk mondani: kit érdekel,mi lesz,úgy csinálom,ahogy jónak látom,akkor már ugrottunk volna egy szintet.
Miért csak kevés ember hisz abban,hogy ha egy bőröndnyi cuccal felkerekedik és elmegy világot látni,akkor elérkezik oda,amire mindig is vágyott?
Ehhez félelemnélküliség kell..ha kétségeink vannak,sosem érünk el oda,ahova tartunk.
Az ismeretlentől való félelem valójában az önmagunk képességeitől való félelem..hiszen azt hisszük,ha csalódást okozunk magunknak,akkor minden visszafordíthatatlan.
Olvastam egy cikket,amely a jelenlegi gazdasági válság pszichológiájáról szólt és amelyet lényegében bármelyikünk megírhatott volna : azért van válság,mert elhisszük.
Mert annyira könnyű e mögé a dolog mögé bújni,mint megpróbálni változtatni rajta!
Miért gondolják pl,hogy a megoldás az árak megemelése,amikor pont,hogy ez az alap probléma?
Az emberek forditottan arányosan gondolkodnak,mint azt kéne.
Mindenki be akarja írni a nevét a történelembe,mindenki akar valami maradandót alkotni.
Miért?:)

Miért nem elég,ha azok,akik fontosak,tudják,hogy milyen vagy te?
Akik előtt nincs titok,nincs megbánás,nincs rossz döntés,csak tiszta szeretet és viszont?

Ó és megint itt a FÉLELEM.
És ha átvágnak?
Ha hoppon maradok?

Hát ez a szép az életben,hogy ha van lent,akkor van fent!Nincs olyan,amit ne lehetne megoldani,minden csak rajtunk múlik.


Szerintem 2010 lesz az az év,amikor mindannyiunk révbe ér és elindul azon az úton,amit eddig keresett.Csak bízzunk magunkban és a bűvös 2010-ben,és nem abban,hogy minden jó LESZ,hanem hogy minden JÓ.
Akik negatívan gondolkodnak,ki fognak hullani.A bolygónak már csak a pozitiv emberekre van szüksége,nem kell több rossz energia,mentsük ami menthető és virágoztassuk fel!
Itt az ideje,hogy úgy tegyünk végre,ahogy mi jónak látjuk.
Hogy azok,akik most egyetemisták,tanulók és kikerülnek,bele egy olyan pozicioba,ahol döntésképesek,akkor egy percig se gondolkodjanak azon,hogy változtatni kell.Hanem tudják,hogy kell.