you built up the world of magic because your real life is tragic

Elvált szülök gyerekeként sok mumus van az életben,de egy,ami mindig biztos:a karácsony.

A karácsony mindenki életében olyan dolog,amit egész évben vár.
A legnagyobb.
A legjobb.

A legszebb.

Minden...
Aztán egyszercsak PIFF,az egész szétesik,meghal,elveszti az értelmét,az érzelmét,az emlékek nem megnyugtatóak,hanem mardosnak,másfél hetes depresszio előzi meg a háromnapos rémálmot.
Minden jó dolog,ami volt,már nincs.
Szimplán nincs..és nemis lesz soha a régi.

Eldönteni,hogy melyik nap kinél legyenek a gyerekek. "Ebben az évben nálam,mert tavaly apátoknál voltatok!".Jó.Végülis marionettbábuk vagyunk mindannyian,hogy még azok az emberek döntsék el,hogy melyikünk kinél van,akik az egészről tehetnek.
Ha ittvagyunk,erről a vacsiról maradunk le,ha ottvagyunk,amarról az ebédről.
A hiányzó szülő által betöltött űr pótolhatatlan és halottszag ül az egész szobára.
Mert nem teljes..és így megtört a kör.
Ettől még lehet jó,nem arról van szó,mindenki maga dönti el,hogy hogy reagálja le.

Aztán megkapod az ajándékot.
-miért nem jó neked másik notebook?
-mert én macbookot szeretnék apa..mostmár szinte mindenkinek van,egyáltalán nem nagy kérés!
-miért,miben más mint bármelyik másik notebook?semmiben.csak kurvadrága.feleennyi pénzért kapsz sokkal jobbat.a viktor szerint most jött ki valami uj számitogép..
-de nekem nem számitogépre van szükségem hát nem érted?zeneszerkesztésre,az összképre,amit a macbooktol kapok,az élményre,a tudásra,a rendszerre van szükségem,amit a mac képvisel!!
-tudodmit?inkább fizessünk be egy utazásra.
-???
-menjünk el...
-???
-thaiföldre!
-apa...?
-?
-THAIFÖLDRE MÉG A REPÜLŐJEGY IS EZERSZER TÖBBE KERÜL,MINT AZ ÉN MACBOOKOM!!!

Általában valami olyan,amin hisztiztél ezerrel,hogy megkaphasd,de nem kaptad,összevesztél,mindenkit elküldtél melegebb éghajlatra,és most bánhatod büneid és érezheted szarul magad,hiszen egész idő alatt ottvolt.
Jelen esetben egy kabátról beszélünk..macbook pro-ról mégcsak nemis álmodtam.
De én azért elhiszem magamról,hogy zenész vagyok,mégha szükségem is lenne egy ilyenre.
Megszerzem magamnak.

Aztán jön a vacsora.
Az elmúlt három napban feltehetőleg kb a negyedik nagyétkezés,amit végigültél.
Nem szereted sem a mákos,sem a diós bejglit.
De nem szereted a gesztenyés sütit sem.
Kihalászol egy csokit az ajándékok közül.
-Kislányom.
-Igen,apa?
-Szomorú vagy?
-Nem.
-Rosszkedved van?
-Nem.
-...Hát akkor meg mi a faszért zabálsz ilyen szarokat?AKKORA LESZEL MINT A HÁZ!

És hányni tudnál.
Magadtól.
Az egésztől.
Már bele sem gondolsz,hogy a karácsony a kajálásról szól,ez az egy kifogás van az évben,amikor halálra eheted magad,mert megengedett.
A nehezen felépitett magadról kialakított pozitiv kép két másodperc alatt omlik össze benned,mint egy kártyavár.
Mint minden évben eddig..

De felnőtt vagy.
Mostmár a kezedben a választás lehetősége.
Ugyhogy még fél órán belül vonatra szállsz és meg sem állsz hazáig.
Belépsz és beszippantod az otthon-illatot,ami fenyőfaillattal keveredik.Meleg van,félhomály,örjöngő kutyák,elszorult torkok,hiszen remélték,hogy nem itt kötsz ki,de lassan beleszoknak,hogy sosem olyan már a karácsony,mint volt.

Egyszer eljön az idő,hogy olyan karácsonyokat csináljak a családomnak,amit mindenki vár.
Egész évben vár.
Nem az ajándékok miatt..hanem a szeretet miatt.
Az egymás elfogadása miatt.
A jókedv miatt.

És azok nem lesznek a hivottak listáján,akik kihozzák belőlem azt,amit az elmúlt két hétben meg kellett élnem.

Boldog Karácsonyt.

b.