Vannak emberek,akik csak úgy átsuhannak az életeden és nem emlékszel rájuk.
Én biztos nem ismerném fel az ovistársaim javát ha összefutnék velük az utcán,viszont tisztán emlékszem a tejfölszőke,apró Kitti nevü lányra,aki ovi középsőben tanitott engem nyálbuborékokat fujni.Nagyon büszke voltam magamra!!
Vannak olyanok,akiknek évek kellenek,hogy mély nyomot hagyjanak benned és emlékezz rájuk vagy felemlegesd őket idövel,amikor már nem az életed részei.Ezek azok az emberek,akikkel kinos helyzetekbe keveredtél vagy esetleg fájdalmas helyzetekbe,esetleg unalmas tanárok,vagy osztálytársak voltatok..tanultál tőlük,de legtöbbjüktől azt,hogy milyen ne legyél,vagy hogy mit kell másképp csinálni,hiszen bár évekig melletted voltak,most mégsincsenek sehol.
A barátok vagy tudnak élni a változással és te az övéikkel,vagy-ahogy egy jo barátom mondta nekem anno - "lejár a szavatosságuk".Ez hozzátartozik a fejlödésedhez,tudni kell elengedni azokat az embereket akiktől már nem tanulhatsz többet.
Aztán ittvannak azok az emberek,akiknek elég egy pillanat,hogy mély nyomot hagyjanak bennünk.Egy mozdulat,egy mondat,egy vigyor..és te folyamatosan rajta kattogsz,érzed az energiát,mindegy milyen formában,de meg akarod ismerni ezt az embert.
Ha ennek igy kell lennie,akkor mindenhol bele fogsz futni,látod az utcán,bevonzod magadhoz!
Nekem így volt Zalánnal.
Régen,amikor kb 16 éves lehettem,mögöttem állt a sorban a szórakozóhelyen,aminek nem mondjuk ki a nevét.Két szólt váltottunk,Ő már nemis emlékszik szerintem.Mindenhol láttam (közrejátszik,hogy közel lakik hozzám) és mindig,mindig meg akartam ismerni!Szigeten állandóan ugyanott buliztunk.
Aztán egyszer egy hajnali HÉVezés alkalmával magyaráztam az egyik barátosnémnek,hogy a Queens Of The Stone Age,akik azon a Szigeten felléptek,na hogy nekik a dobosa a Foo Fighters énekese és hogy reméljük a másnapi koncertre jön velük bár nem hiszem mert blablabla..És egyszercsak Zalán,akit akkor még nem ismertem,megfordult és belemagyarázott valamit a mondandómba,amitöl hullaideges lettem,de már nem emlékszem mi volt az,csak hogy fogadtunk kinek lesz igaza.:D
Aztán nekem lett igazam és az este folyamán meg is láttam (nehéz nem észrevenni drága Zalán urat:D ),odamentem és vagy igazat adtam neki vagy büszkén közöltem,hogy nyertem.Azóta - pár hónapot leszámítva - szerves része az életemnek,nem akarok nélküle élni mert egy olyan ember,akire mindig lehet számítani mindenben,akármelyik expasi elbujhat mellette mert egyik sem olyan fontos nekem,mint Ő.
Matyi,Matyi,Matyi...amikor szerelmes voltam beléd Gloria Jeansben!!Aztán kiderült,hogy hiába.:D
Mindig néztem,mikor jössz be,kivel vagy,próbáltam kommunikálni,irigykedve bámultam az asztalotokat és legszívesebben odaültem volna.
Aztán amikor kimentem Párizsba,akkor kezdett nyilvánvalóvá válni,hogy énis szimpatikus lehettem,elkezdted olvasni a blogot Fannival,most pedig nem akarok sehova sem menni nélküled és veled tervezek rengeteg mindent,olyan dolgokat,amik lehet hogy évtizedekig fognak tartani!
Szeretem a cinizmusod,a szarkasztikus válaszaid,a mozdulataid,a hanglejtésed és még rengeteg mindent,amivel meg tudsz nevettetni,a titkaimat pedig bizalmasan kezeled.
Ilyenek az igazi barátok!
Vannak emberek,akiknek a távozása mély nyomot hagy benned.Nem szerelemről beszélek,szeretetről beszélek..amikor szembesülsz vele,hogy nincs veled minden nap,nem hivhatod akármikor,nem irhatsz neki üzenetet akármikor.És akkor kezded észrevenni Őt...magadban.
A mozdulataidban.
A mondataidban.
A kifejezéseidben.
Ezek az emberek belédivódnak,szépen folyik át belőlük beléd az,amit el kell raktároznod és mélyen őrizned és tudod,hogy most valami fontosat kaptál.
Én látlak titeket bennem,én látom magamat bennetek,emberek,akik körülvesztek.Látom a mozdulataimat,hallom a kifejezéseimet,látom,amit tanultatok tőlem és büszke vagyok rá,hogy adhattam nektek.
Máté,én látlak a Gerzsonban,látlak a Pusóban,látlak az egész osztályban,mégha nemis ismertük annyira egymást és még akkor is,ha nem tudsz már velünk lenni:Boldog Szülinapot.
csók
b.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése