Nekem Budapest a szerelem.
Utolsó öt órámat fogom most eltölteni a városban. Búcsúzásként arcon köpött sarkon fordult és egyedül hagyott, de én sem akartam úgy elválni tőle, hogy hiányozzon.
Mire visszaérek ő már rég arcot váltott és új meglepetéseket és kihívásokat hoz, és ez az amiért szeretem, mert mindig foglalkozik velem, ő az én örök játszótársam.
De kifáradtam, és ő nem ismer kegyelmet, így elválok tőle mint mindig. Remélem erősebben jövök vissza, és legyőzöm a játékában, sokszor veszítettem, de most nekem kell győznöm.
Budapest a szeretőm, de sosem lesz a szerelmem...
m.
2009. június 20., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése