the love of a martian

vagyakozni is kell azert. ha sokat almodozol, es igazan a te almaidrol van akkor szepen lassan az almocskak tervek lesznek es rajössz, hogy valami valtozoban van. hogy semmi nem jobb annal, ha kitalalod magadtol mit szeretnel, ha szeretned ezt annyira, hogy a sok lebeszelöember ne ingasson meg. ha a tervecskekert teszel is valamit, ugyan a folyamat legveget latod csak, meg a legelejet, a többi nem is biztos, de te biztos vagy. biztos vagy abban, hogy ki fogod talalni hogyan ugord at a folyamatosan eledgördülö akadalyokat.
en nagyon sokaig almodoztam, az elejen gyavan aztan kicsit batrabban es vegül ujra kishitüen. a utobbi hat honap minden egyes napjan fizetek ezert a hibamert, a 175 nap minden orajaban megremülök, hogy most vajon jol teszem-e, hogy bator vagyok mint egy szuperhös? igazabol nem vagyok biztos a valaszban, magamban annal inkabb. es meg 68 ilyen nap var ram.
de annal jobb lesz. a kisertet, ami most mindenhova kiserget [hahaha] es fojtogat mar nem hagy elni. itthon köpköd, az ajton kivül meg rugdos. de szeptembertöl... kap egy nagyot a kepebe. szeptemberben fanni szamara eljön a paradicsom, ebben egyre biztosabb vagyok. es csak lubickolni fogok a tennivalokban es a boldogsagban.

addig összeszoritom a fogam. most megprobalok meglogni a kisertet elöl, vonatra szallok es utazok, tavol leszek es mulatok. nem tudom jo lesz-e, kisertetek mindenhol vannak.

azert leirom: fanni fotos lesz.

egy corbijn-pearl jammel bucsuzom

xoxof